A bezdáni ember szabadkai versei

Ó-CNESA LAUDÁCIÓÓmagyar Mária-siralomlebegtette szemrebbenés, hogyhattyúdal vagy az asszonyok között,Te áldott, Halász téri anyám.Te, akit boldoggá avatott e század,s finom virágporral púderozta szádat,az imádságost, miközben a Halász térszám nélküli portáján őrségben vagymár három emberöltőnyi utcahosszal.Ó-Cnesa, úgy legyen, Anyám! Te csupaimprovizáció, hogy csökk-létünk hordoztadhomok- és máriatövis alá a bajban,divat-emberkék termékinek Tisza-hálójafonákján fennakadt habbanfelfürdő pirka, engem kereső rémület.Fattyak és csökkök kötényeden, skerteden kései mákvirágzás, lazamamegszólítás szavaid szikkadt magja.Ómagyar Mária; Te vízen járók anyja,boldoggá avatottak tétova teendője,hogy semmi lilinkó és semmi poszáta,csak erre tévelygők szélvetése...Ómagyar Vízenjárók utca, anyámsiralma semmi ágon, a súlytalanságpihe nehéz zsilipcsukódó pillantásaCsurgó-kanyarra, hogy talán, hogy netán,hogy újra rebegve, de megtörténhet...Csak víziók járják a halak útját, shogy voltál egyes szám első személynek,elvonatkoztatott énkép-ikon, kútjátporlasztó középút felső fokon.Vízenjárók utca Halász tér anyám,visszájára fordított folyóvirágzás:középzárt életfa örvény-utadról,kérdőjel-létünk vékonyába látás,egy híján háromszázhuszadszor!2002 szeptembere67