A bezdáni ember szabadkai versei

ÖNFIRKA/TORZÓK1.Gomboson Duna-köd göngyölegbentaláltam a gyerekekre. Göröngyöka vashíd melletti putrik purdéi.Reggelenként együtt gyűjtöttüka rőzsét az erdei csapáson,halat zsákmányoltunk az erdődisarokban, és Télhó végén mezítlábbarangoltunk a szűz havon. Vékonypénzűelvágyakozásom kiült békétlenkednia Szakadály-víz szögleti pléh Krisztusgrimaszára, közben a Lakatosok,a Kökények jajongó hegedűikenlemuzsikálták az erdődi várromtekintetéről Pannóniát. És énekelta Becker-kocsma ötvenhat hangon,mégis egyhangú volt az ítélet arácsos kapu, rácsos ablak szemszögébőltekintve; akkor láttam Jenő hercegetelőször a zombori vármegyeházánlovon és falon. Tekéztünk, a bábokseprőnyélből készültek, a tizenhatoskugligolyó kenyérgyurma volt. Pumpáltukmagunkból a fölös vérnyomást és apincéből a talajvizet keményen, mertazon a tavaszon Bácska nagyon izzadt,mi meg kikugliztuk rabnapjaink.Telecskán már akkor fáradtak voltakaz esték, mikor odakerültem.Jövetelemkor lakodalomba csöppentemlegott, szívkamráig kortyoltuk akapadohány füstjét, tanítgattunk is,káromkodtunk, ettünk-ittunk, ráztuka rongyot színpadról, falat szedtünkés temettünk, Szajánt álmodtunk ésa jöttmentek léhaságával fölzabáltuka középzárt e hangot a virrasztóasszonyokkántálásaiból útravalónak.41