A bezdáni ember szabadkai versei

KÉREGVIDÉKI BALLADA1. Vagyunk fakéreg, rideg háncs,nemzetöntudati szarkofág.Csonka fa kéregvidéke,kiket túszul tart a tűz, a láng.Égve égünk, ha nagyon kell,hiányunk nem tudatosul soha;már az se biztos, hogy élünk,hisz sosem érhetünk többé haza.Nem magyarok — magyarkák vagyunk,csak homokszem-búza a szérűn.Ős-csonka, üszkös Trianon-fakéregvidékeként munkánk: a félünk!2. S ezen belül — mivel faélet -,az évgyűrűk-magma is csonka.Mert minden maradék erre épül,s előle remél ujjbegynyi honra;rajta csüng nemzettöredékekfűzére, s ők lenne igazi gond,mi kívülre rekedt, csöppnyi maradék,hordalékszilánk, cirkuszi bolond!Se szorzunk se osztunk. Vagyunk.Kéregvidéken csonka sebhely.Csonkaságok árvacsalánsága,nemzetöntudati közhelykegyhely!3. S mind ezen felül — kisebbség ismeg kisebbség-ág kisebbsége.Mert önbelül is van ellenünk,Délvidék-fajtánk eszeéle;ráklépésben rák, nincs rá szike,Észak-kéregbe zárt igenem hallatszhat soha Délre,vagyunk falazott — szellemünkbe!A jobbra-balra rabja vagyunk,nincs kiút a harmadik útra,réticsík életünk okosít csakbél-lélegzési gyakorlatra!Ajánlás:27