A bezdáni ember szabadkai versei

MINTHA VALAMI KEZDŐDNI LÁTSZANAMár a magad bajában ismagadra maradtál. Falfirka-lelkekharmattal elvetélése jára Sömlyék két oldalán: a Télbevirágzott a borvirágokon!És csupán nanomillitmoccangat bacilushadosztály,hétmérföldes söpredék csizmáján a volt,kitették az udvarra tekintetek a korosztálymeg csupa üzletelés, eladni a kort!Mintha valami kezdődni látszana,levegőbe kapaszkodva, életnedvet serkentőnapokat érik a ballagó. Ballagófű.Ördögszekérre jár a rúd, és a szenvedővirágvasárnap is töretlen gyepű.Asztalfióknak írják újra sebeika torkos költők; középzárt vén diákokballagnak, koravén öregek, kik vénséggéelőbb lettek, mintsem szülővé vagyalig évessé. Állig a földben tinédzserek!Ha innen kimégy: (ha magadból kimehetszegyáltalán!) tegyél pontot ékezet helyetta versre, mielőtt tizenhatodik hangzónkvégképp kimúl az áldott nótafán!Puskacsőbe szorult a Tavasz. Hanéznek, célkereszten vagy kifeszített.Hideg a fény, mélyhűtött a ravasz ésvigyorba fagyott az egérfülnyi fűzlevélremény!Hisz csapra verték valahol az alkonyt,tótágas minden, idegrándulás. Mentimég házát a hazafelé, s mákonytvirágzik az alig-indulás…Mit jelent mindez? Valami minthakezdődni látszana. A költőkújra az asztalfióknak írnak,az életbe indulók ökörkönnyeket sírnak,és beigazult a szájbanköltők kora, hogy87