A bezdáni ember szabadkai versei

érted itt mellre szívják a tudománytérdemes volt jönnöd itt a disznóbálakideje vegyen a hurkából is emez meg Jutkaő a legszebb a faluban amott a földistentszidják rokka pörög készül a hozományhagyomány este korán feküdni a kovácsmindig mozgalmas most is üti úgy érzedmegbolondulsz mégsem bolondulsz mega román tanító néni lebetegszik neked kellkigurulnod a gyöngyszemű gyerekekhezvakaróznak másnapra káposztáshordótrendelsz dunai vízzel szappannakgyökérkefét használtok az asszonnyalaki a hasadékos padlózatot tartozik rendbe tennikét gyerek visít a többi szétfut aztánhegedűk jajongnak zokog a bél zokog az acélszálidegeid kifeszültek a fák ágai közémagyar szót izzadsz szemed teknőjénidegenek tapasztják a vert falú házakata kovács most is kalapál kezet fogszvele neked adja a fujtató sziszegéséta vas izzó a markodban a szó émelyeg a szádbanmost érzed hogy a repedt homlokú házakmiért verejtékeznek lakodalom kicsi a szaporulatemberek ne egykézzenek vétek tartoznaka vérnek egy kisfiú a halottakra gondolakkor viheti a keresztet s csörgőfityingeket kap érte miért nincs több halotta földistenek szaggatják a méheketpatkónyomokba lépnekaz életek teherbe esnek az estéknádtetőről szó csorog mézédestekintetekből csavarod a savót birsszaga terjeng a gerendás szobábante vagy a szomj te vagy a kapuállítóte faragsz mintákat az utca porára amelyátcsorog a világ másik felérehalántékodon lüktet a kovácstenyere viszketsz csukahúslevesteszel feferónit hozzá9