A bezdáni ember szabadkai versei

RE - KAPITULÁCIÓHetvenből hetvenet,és nem marad semmi.A nulla ágán lehetinnen ép bőrrel menni.A Város biorezonanciája szétesett,akárha a helyi villamosság lenne.Tunya sokárnyékúság lapul a kapuk megett,s úgy haladunk, mintha jöttünkben mennetőlünk a korjegyzés, a pillanat képe:a Város szomorú és lelkileg büdös népeegyveleggé állt össze, eszemiszom sose halunkká,mintha a Jóisten itt nem tenné a dolgát se soká,se kevéssé, pedig ahol minden világhírű,s tenni igyekszik bár európai szinten,valaki itt hagyta ezt a Várost dolgavégezetlen,s helye vertikalitásban is egyértelmű:anno búcsúzni kell ettől a Várostól sannak minden lebénult, sántító mozdulatától,a sok viszketeg őstehetség hernyó-araszoltátólminél távolabb, kisebbség kisebbségben,utas módjára, papírkoffer a kézben utazva,csak ki a szerencsétlenek siserehadábólaz országútra, hogy itt se voltunk Szabadka,és vess magad számot örök re-Kapitulációdról!Mert: bányarém itt a lidérc szeme,a vereség íze keserédes elkoptatottság.Árnyékán lóg a patadobogás, fehérlófia szorongásmeg átfestése sörényvágás után a javából színe.És kicsorbul a szembejövők ikonitása,szájszélén ínyenc gasztronómokkal,mákmetszés-száron igaz bódulat,a Terézben hosszanti hasadás-kondulat,és süsd meg tivornyázás meg leesett állámulat, hogy vond meg te is a szádtólnyelvedet, aminek ágán immár hetedszerinnen indult el az égbe a Sámán!2004. június 24.89