A bezdáni ember szabadkai versei

HASZNÁLATI CIKKÉNTMézgába fagyottan, félig kiterítve,alig bevirrasztva, állig gyászfehérbe,tenyérig nyitottan, talpig piszokszínben,beárnyékolt oldal vagyunk televényben.Itt mindig büdös van! Bűzös hidegpróbánkiáll lyukainkból egynémelyek csótány.Módi most leírni az ikoni mását,hasmán is, elfekve, marja lábunk szárát.Emésztőn, vadhúsban, ezüstcsonk idegtánc,aranydúcainkban, mikor annyit sem tudsz,hogy mire, mikorra, kivel és hogy miért,csupán sorban állón, szenvedett semmiért!Használati cikként, elfogyó epévelőrölnek, és őrölsz magadban rossz kékkelvizet meg partokat, kuszált ösvényeket,rajtunk igazodni csak tótágast lehet!Mézgába fagyottan, már-már tél elmúltán,görög veled a kő, kő a kőnek hátán.Púpnak vagy a kövön, kőfigura bérigstációút lettél, bevált vezeklésid!2003. február 19.71