A bezdáni ember szabadkai versei

CSONKOLTSÁGÁLLAPOTCsend. Lassú mozdulás, egy netán pezsdülés.Ennyi van. Légszomj a vagyban.Tört cserépedény minden rezdülés,kidőlt szálfák a májusi fagyban.Csend. Agyagba mártott idegrándulás.Boncolt Békacomb kifekvő árnya.Értelmét vesztett kirándulása jövőből hátráltan a mába.Csonkoltságállapot. Gyógyító jobb?Öt lemetszett ujj, rügyezetlen.Ezek lennénk mi, Kortársaim,gyűlölködőn egy horzskő-kereszten,ahogy hét bőrig hántjuk egymást,s csonkoljuk alattunk a fákat.Szabadesés a családfákról,ezt hozta nekünk e század.Csonkoltságállapot. Beállt Idő.Nem tudhatni, voltunk, s vagyunk-e;egyszer tegye ki az utolsó elmenőa fehér lobogót lezárt szemünkre!Szabadka, 2000. IV. 3.57