A bezdáni ember szabadkai versei

PALLIDA-TRILLÁRAHalovány geze tollkeze rójabodzatintával lilára, s kottázzailymód nekünk kedves napnyugta nyugtatrillában is, hogy bizony fejből tudtahozni a semmi külseje csúcsát a dalban.Barátszürke zakója rejti pagonyon, egytiszta szürkebarát a mai napalkonyonfogott egy leglehetetlen tájhazábanegy Tiszát egy Körösbe eredeztetni,a Köröst meg körkörös dalba fonni,jelentéktelen szürke jelentős alázatba,hogy a tarka sáfránynak macskatalpaalatt, még tétován bár, sarjadó bizonytalantvalahol odébb ilyenkor a Szelevény matat,hol új magonc után, csupán félig szabadon,mert téged is, bizony, ezzel fog szavadona pallida, hogy mire lettél te rút magaddal,s magányod rejtekén azzal a dallal, amiértkár volt itt és most emberré lenni, mertkörötted s fölötted csupán a körkörös semmi!Cs. Richárd, keverj hát már össze valamigyógyítók gyógyítóját ott, az égi patikádlaborján, hogy tőle végre itt is a lennilehetve legyen világjárt, könnyű pallidád!Csináld már, csináld meg végre, te Richárd!Palics, 2008 márciusa107