Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

miért nem becsülitek meg a fejedelmet, hogy fetállanátok előtte?
azt mondja nagyon Sárosi: Eb álljon fel ő kegyelme előtt, el-,
ugrotta bizony a fejedelemséget. Mingyárt eszében vevé a lakodal
után a szegény Apaffi Mihály, hogy ebül van a dolog, mert a
gubernátor nagyságolni sem akará, sem a praecedentiát neki nem
engedé, noha azt gondolja vala Apaffi, ha ő erdélyi urnák s kivált
Bethlen Gergelynek leányát elveszi, minyájan mellette lesznek
s a fejedelemségben manuteneálják, az udvarban is arról bizlafák
mind, míg a dolog megforra, azután mind elállának mellőle L
a gubernátor inkább szeretvén, hogy ő egyedül parancsoljon a?
országban, mintsem más neki, a többi urak is, kezeken lévén még
akkor a kolcs, generál Veteráni is jámbor ember levén, semmi directroban
magát nem elegyítvén, azt gondolják vala, mind úgy lesz
továbbra is, s ők a mint akarják, úgy folytatják az erdélyi dolgokot,
s veszik a hasznot. De közel sem úgy lőn."
Talán kissé tulszigorú is Cserey Mihály, mikor az egész
esetből ezt a tanulságot vonja le:
„Ilyen jó hazafiakot tartott Erdély mindenkor a maga romlására.
A bécsi udvart senki sem okozhatja, mert ha magok az
erdélyi urak ki ne jáczák a fejedelemséget Apaffi Mihály kezéből,
máig is ben ülne a székben; de nem volt olyan bolond a császár
is, hogy erővel adja nekik a jót, mikor látná, hogy nem kell magoknak.
Ne kárhoztassuk tehát mi a bécsi udvart, mert bizony
magunk rontottuk meg a magunk szabadcságát elsőben s úgy adtunk
okot az udvarnak is minden rossz dologra." 1 )
Cserey mindenesetre túloz; ennyire ártatlan nem volt Bécs
«
a dologban. De az kétségtelen, hogy a bécsi beavatkozásra s Erdély
alkotmányának megnyirbálására, ha nem is egyedüli okot, de tág
kaput adtak az erdélyi u&k azáltal, hogy a megoldásra váró kérdéseket
nem intézték el maguk között békés egyetértéssel, hanem
egymás ellen Bécsben keresve támaszt, az udvar beavatkozására
nemcsak alkalmat nyújtottak, de azt sok esetben egyenesen ki-,
provokálták.