Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

úsulást szereznek azok a nyughatatlan elméjű emberek. A Divánülő
vezérek nagy attentióval s szánakodással hallván az urak propositióját,
jó reménység alatt szállásokra küldék, megparancsolván
keményen, hogy máshová ne folyamodjanak, hanem mivel hatalmas
császár köntöséhez ragaszkodtanak egyezer, továbbra is constanter
a mellett maradjanak, mert minden bizonnyal hatalmas császár az
ő igyeket megtekinti, s igazságot szolgáltat."
„Erdélyben penig, minekutána Béldi Pál a Portára való menetelét
Telekiék megérték, igen megijjedének rajta; azért a fejedelmet
rávevék, hogy mindjárt követeket küldjön a Portára, és mivel
tudták, hogy ha discussiora (megvitatásra) kél a dolog, ők bizony
««uccumbálnak (alul maradnak), Béldi Pálnak penig igazsága lévén,
triumphál, tudván azt is, hogy a török Portán, akinek több pénze
van, annak van nagyobb igazsága, azt is jól tudták, a befutott
uraknak kevés pénzek vagyon: a fejedelmet arra dobiák, hogy
ne kímélje a pénzt, hanem életéért s fejedelemségéért a mie van,
adja oda, azután ha megállapodhatik, többet kereshet az országból;
sőt az országot is egybegyűjtvén, és proponálván, mely nagy
periculumban (veszedelemben) forgana mind a fejedelemség, mind
az ország, a Porta excontentatiojára (jóllakatására) ne sajnálják
contribuálni (adózni), mintsem Béldi {örökkel, tatárral bejöjjön s
az országot elpusztítsa; most is keservesen érzi a haza Kemény
János, Barcsay Ákos competentiája miatt mennyi pusztulás, rablás
ment végben az országban. Nem vala már senki a ki merjen szólani,
hanem mindnyájan rá Miajlanak, és csakhamar kétszáz erszény
pénzt (ötszáz tallér szokott lenni egy erszényben) egybegyűjtvén,
sok egyéb fejedelmi ajándékokkal a vezéreknek és azok tiháinak,
expediálák követségre Béldi Pálnak halálos ellenségeit (mert Teleki
Mihály tartván .a kitudjától, nem mer vala a Portára menni) Bethlen
Farkast, Mikes Kelement, Szilvási Bálintot; és hogy láttassék, mintha
az egész ország akaratából volna a követség, az Universitas részéről
is adjungálának egy szászt, Enyedi Gált, Megyesről."
A török erre kapzsiságában hitegetni kezdte Béldiéket s a nagyvezér
Cserey szerint ezt mondta nekik: