Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

országnak, ha német tisztek lesznek, kik akárhol is a keresztény
világon elébbvalók az oláhoknál, görögöknél. így rontók meg azt
a czikkelyét a diplomának magunk akkor is, azután a többit
rendről rendre."
„A bécsi udvar penig azért küldötte vala be Thavonátot,
mivel szüntelen ment innen fel a panasz Erdélyből, hogy a két úr,
Bánffi György és Apor István, a harminczadokat negyvenezer forintban,
az arany- és kéneső bányákot penig tizenkétezer forintban
arendálván meg a császártól, öt-hat annyinál is többre menne
a proventus (jövedelem) és így a császárt defraudálnák (megcsalják).
Apor István ellen penig külön szüntelen Írogattak az udvarban,
hogy thesaurarius (kincstárnok) levén, csak a maga hasznát
keresi és a császárt illető jövedelmet alattomban magának elteszi,
a sóaknákra, fiscalis jószágokra, dézmákra gondot nem visel, sőt
mind rationistákot, mind kamara-ispányokot, dézmásokot, udvarbirákot
s más fiscalis tiszteket esztendőnként nagy honorárium
exigálással teszen, azok penig csak lopton-lopják a fiscalis jövedelmet,
nem tartván bűnnek, holott ők pénzzel vásárolják a tisztséget.
Bizony dolog, az ugyan úgy is vala, és ha Apor István a
maga hivatalát rendesen viselte• s a sok ajándékon annyira nem
kapdosott volna, holott magtalan ember levén, azonkívül is mindene
elég volt, soha az udvar cameralis comissiot Erdélyben nem küldött
volna, a mint a Diplomában is szentül megígérte volt a császár.
De kételenség alatt kelle arra fokadni, s nem okozhatni abban se
a bécsi udvart, hogy a cameralis comissio bejövetelével a Diploma
megromlott, hanem magunk voltunk az okai. Mert már görög, rácz,
oláh, czigány birják vala árendában az egész fiscalitást Erdélyben,
a ki többet igért, mindjárt elrontották a másiktól s annak adták
tisztséget, úgy kereskedtenek szemlátomást a szegény országgal
Thavonát azért bejővén, mind a két úr kezéből kirántá mind a
harminczadokat, mind az arany- és kéneső bányákot, s valóban
jól megszaporítá a császár jövedelmét. Mert a harminczadokról
hetven-hetvenötezer forint bejött esztendőnként a császár számára,
az aranybányákról huszonöt-harminczezer arany, a kénesőbányákról