Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

Az önálló feJedelemseghanyatlása
Az a félszázad, 1667-től 1716-ig, melyre Bethlen Miklós nyilvános
közéleti működése kiterjed, felöleli az önálló erdélyi fejedelemség
fokozatos elsorvadását s a Habsburg-ház uralmának s az
osztrák impériumnak Erdélyre való kilerjeszkedését és meggyökerezését.
Erdélynek egyik legérdekesebb, legtragikusabb és reánk nézve
legtanulságosabb korszaka ez, melynek keretében szemünk előtt
siklik ki az impérium a hatalmával mindinkább visszaélő és mindinkább
erőszakoskodó török s az egymás között meghasonlott erdélyi
nagyurak kezéből, kik közül „senki nem vigyázott a publicumra
(közjóra), hanem csak a maguk privátumát (magánérdekét)
forgatták és keresték s amiatt veszett el az ország." ') Ezalatt pedig
a Habsburg-ház lépésről-lépésre előre nyomul, egyik várat és intézményt
a másik után dönti le s a romokon évszázadokra berendezkedik.
A lavina tulajdonképpen már II. Rákóczi György 1657-iki
szerencsétlen lengyelországi hadjáratával megindul. A török e háború
elvesztését ürügyül használja fel arra, hogy az engedélye nélkül
hadba induló erdélyi fejedelmet megalázza és a saját hatalmát kiterjesztve,
Erdély gyeplőit szorosabbra fogja. A tatárokkal végigpusztítja
az országot, beljebb tolja a hódoltság határait, elfoglalja
Váradot; Rhédei, Barcsay és Kemény János ellenfejedelmeket egymás
ellen támogatva, beledobja a belháború üszkét Erdélybe, majd
Apaffy Mihály személyében maga állít olyan árnyuralkodót az ország
•
') Cserey Mihály: Históriája. 1694.