Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

püspök külön is kérte Kolonics közbenjárását és pártfogását hiveí
szabadságjogainak elismertetése érdekében.
Az akció vezetői most már elérkezettnek látták az időt arra,
hogy az erdélyi gubernium és országgyűlés elé terjesszék az ügyet.
P. Bárányi megbízásából két román pap prezentálta kérelmüket >
1698 november 23-án a Gyulafehérvárt tartott országgyűlésen,
melynek királyi propoziciói között is ott szerepelt egyébként az
1698 április 14-iki dekrétum. A rendek egyelőre óvatosan várakozó 1
álláspontra helyezkedtek s azt határozták, hogy kimerítő vizsgálat
induljon s ennek során kérdezzék meg a román papokat és népet,
hogy melyik valláshoz akarnak csatlakozni. Az eredmény az 1699
elejére Segesvárra összehívott országgyűlés elé volt terjesztendő
s a diéta addig is felírt Bécsbe és aggodalmát fejezte ki az.
unió iránt.
A vizsgálatot megtartották s az ennek rendén felvett nyilatkozatok
igen érdekes világot vetnek az erdélyi románság akkori
lelkivilágára, műveltségi állapotára és arra is, hogy nép és papság
mennyire nem voltak tisztában a teendő lépésnek sem dogmatikai
jelentőségével, sem politikai fontosságával. Kizárólag két gondolat
vezette őket. Egyfelől az, hogy ősi görög szertartásaikat s vallásuk
egyéb külsőségeit érintetlenül megtarthassák, másfelől pedig az,
hogy maguknak minél tűrhetőbb és előnyösebb gazdasági és politikai
elhelyezkedést biztosítsanak. Az első szempontot az utóbbi
cél érdekében sem voltak hajlandók feláldozni. De ha ősi szokásaikat
nem fenyegette veszély, úgy hajlandók voltak a nehéz helyzetükből
való fölemelkedés érdekében bárminő elvi, hűségi stb. nyilatkozatokra,
sőt olyan dogmatikai salto mortale-kra is, minő a
protestáns fejedelmek alatt divott, hogy a kálvinista szuperintendensnek
tegyenek hűségesküt.
A segesvári országgyűlés összeült ugyan 1699 január 20-án,
de nem foglalkozott érdemlegesen az unió kérdésével, mert nem
érkezett meg a válasz Bécsből az e tárgyban tett előterjesztésre.
Az országgyűlés protestáns többsége úgy vélte, hogy jobb lesz
tovább is óvatosan hallgatni a kérdés fölött. Ez pedig részükről