Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

ablak felé arczczal ne forduljak, hogy a durva, rossz, apró íivegtányéron
által ne nézzek. Magok sem állhatván az ágyam lábánál
álló széknek és rettenetes penésznek dohát, osztán megengedék a
felső ablakok kinyitását, de az alsókat soha nékem nem, usque ad
15. április anni 1708; hanem a feleségemmel odajáró tiszt magáért
nyitotta ki s mikor elment, ismét bétette. A ganéjjal vagy egyéb
szükségre vagy akármire kimenő inast két mezítelen fegyveres kisérte,
hogy senkivel és kiváltképen étkemhozó szolgákkal egy szót
se lehessen szólani, még csak életek, egészségek felől is tudósítani,
\ mely irtóztató szívgyötrelem volt; lopva ha mit, mikor egymásmellett
az inasok elsuhantak, érthettek, hogy még élnek, jól vágynák;
nem győzném, magok sem, hiszem, mind elő ludnák beszélni;
et si vera, incredibilia."
„Die 15. április 1708. vitték ki a strázsát az házból, barátim,
szolgáim hozzám ki s bé való járásit is megengedték, de én magam
keveset admittáltam sok okokért. Vőm, gyermekeim vélem
ettek ebédet, vacsorát; éjjelre is ott maradott a feleségem, áprilisnak
utolsó hetiben, a Rabutin grácziájából."
„Die 1-ma maji indítának magam szekeremen, lovamon Bécsbe
magam költségén, mindenütt őrizet alatt, haddal Déva, Jenő, Arad,
Szeged, Péterváradjáig, onnét őrző kísérővel Eszék, Varasd, Pettau,
Marburg, Gracz, Bruck an der Mur-on át Bécsben 18. julii; mert
Eszéken majd öt hétig tartottak. Bécsben megengedték, hogy én
fogadott szállásomon legyek, gefreiter, három sóidat őrizzen; az
ágens Tarczali velem egyék és lakjék, jöjjön, menjen, úgy az inas
és szakács is; szolgáló, gazda, medicus, mesterember hozzám
jöhessen; tenta, papiros, posta és minden írás, izenet, levél jövése,
menése szabados legyen. A strázsa is csak künn a pitvarban vagy
udvaron legyen, de az ablak vasrqstélyos legyen, melyen széltében
nézzek, a mint akarom, nyissam zárjam. Prédikátort, urvacsoráját
sokszori kérésemre sem engedtek meg; magamnak csak a pinczében
is borlátni nem volt szabad mennem, de konyhára, pitvarba
szabad. Ab 11. januari 1709. eddig adtak kölségemre Rh. f. 1800,
azelőtt egy fillért sem. Végem Isten tudja, kinek éneklem gyakran