Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

Szeben falai közé, tétlenül és tehetetlenül volt kénytelen mindezeket
végig nézni.
Ha talán módjukban is lett volna valamiben segíteni, azt sem
tehették meg az egymás közötti nagy egyenetlenség miatt.
Az országnak e szörnyű pusztulása közelebb hozta egymáshoz
az ellenfeleket: Apor Istvánt és Bethlen Mikóst. „Egyszer menék
hozzá — írja Bethlen —, Haller is érkezék, az ország keserves
áilapotjáról beszélgettünk; több sok szó után mond Apor:
„az ország elveszett és még inkább is elvész és ennek a többi
között nagy oka a gubernátor rendkívül való tunyasága, kártyázása
s mindenekfelett való fondorkodása és a tanácsnak elárulása a
generális előtt; együtt velünk akármit végez, kiád és osztán a
generálissal való conferentián eláll mellőle. Azért, úgymond, hagyjuk
félbe a veszekedést, álljunk össze hárman, menjünk a generálishoz,
legyek én a tolmács, kérjük a generálist, orvosolja meg mind maga,
mind Őfelsége előtt segítse aziránt való supplicátiónkat (hogy t. i.
Bánfit mozdítsa el a gubernátorságból). Haller is mindenben javallá,
sőt sietteté. Én mondám: ez mind igaz, és én talán kegyelmeteknél
elébb és legnehezebben szenvedém, de elébb kellett volna
ennek lenni. Most már ebben a háborúban és Szebenben ennek
semmi ideje nincsen; hagyjuk a csendesebb időkre és akkor orvosoljuk
meg valóban a nyavalyánkat." 1 )
A nemes gondolkozású és alkotmányos érzésű Bethlen Miklós
.még ebben az elkeseredett helyzetben sem volt hajlandó arra, hogy
pártot üssön az általa is oly alkalmatlannak ismert Bánfi György,
a törvényes gubernátor ellen s ezzel praecedenst teremtsen arra,
hogy a hatalom Erdély kormányférfiait lecserélgesse. S emellett az
álláspontja mellett hűségesen kitartott akkor is, mikor Apor és
Haller mégis panaszt tettek a generálisnál Bánfi ellen s ez hivatván
mindnyájukat, Bánfit védekezésre s a többieket panaszaik előterjesztésére
szólította fel. Kifogásait ez alkalommal is elmondta
Bethlen Miklós, „a gubernátor igen vékonyan, röviden és csak in
generalibus (általánosságban) menté magát", ennek dacára ő be-
') Bethlen Miklós: Önéletírása II. kötet. 357. lap.