Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

vármegyék, székek, városok követeit nem annyira csak a kurucz
félelme, noha megvolt ugyan az is, mint a generális parancsolatja
rekeszté Szebenbe" — írja Bethlen Miklós. Mindössze azt merték
elhatározni, hogy Bethlen László vezetése alatt követséget indítanak
Bécsbe, melynek hivatása leend feltárni Erdély s a gubernium
szorongatott helyzetét és onnan segítséget kérni. Rabutin azonban
annyira bizalmatlan volt irántuk, hogy esetleg ő ellene is panaszt
tesznek s különösen a Szász Jánoson elkövetett erőszakoskodását
is szóvá teszik, hogy csak 1704 január 5 én, egy teljes hónappal
a kivégzés után bocsátotta el a követséget Bécsbe s csak azután,
hogy előbb az általa igényelt 100.000 forintot a gubernium az ő
részére „administrálta".
Míg Erdély kormánya és rendei így Szebenben a Rabutin
hatalma alatt valósággal fogva voltak, azalatt az ország szabad
prédája volt az ide-oda ingadozó belháború változatos esélyeinek.
Szeben, Medgyes, Segesvár, Brassó, Fejérvár és Kolozsvárban erős
német őrség táborozott, mely hébe-hóba kicsapott e városok falai
közül, zsákmányolt és pusztított. Az ország többi részeit pedig bekalandozták,
végigsarcolták és pusztították a kuruc csapatok és
báró Tiége figyelő serege.
Ilyen helyzetben a szegény megszorult lakosságtól hűséget
várni és hűtlenséget büntetni nemcsak vak elfogultság, hanem egy
nesen rosszhiszemű kegyetlenség volt. Bethlen Miklós igen találóan
jegyzi meg, hogy: „bizony vékonyan gondolkozik az, aki ilyen
civile bellumban (polgárháborúban) az emberek hűségét vagy támadását
az akaratnak tulajdonítja csak és vagy igen dicséri, vagy
igen sententiázza." 1 )
Azok az erdélyi főemberek, kik nem szorultak a guberniummal
Szebenbe s különösen azok, kik — mint Thoroczkai István,
Pekri Lőrinc stb. — kisebb csapatokkal a kurucok ellen kiküldetvén,
ezeknek fogságába estek, sorra átállottak Rákóczihoz s
most már ők maguk vezették a kurucokat a császáriak ellen és.
oda merészkedtek egészen Szeben falai alá.
Bethlen Miklós: Önéletírása. II. kötet 340. lap.