Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

quare non ? libenter, excelsissime domine (Miért ne ? Szívesen;.
Kegyelmes Uram) etc. Elbámulánk és osztán megigérők mi i&
semel pro semper (egyszer és mindenkorra), amint Kinsky mondá,
ezt is pedig ad statuum ratificalionem, ne in consequentiam eat,
cum protestatione, úgy iraték a conclusumok közé. De Apor magától
: etiam pro anno praeterito. Nem állhatá, mint emberséges
ember a gubernátor és lassan monda magyarul néki: ez ilyen nélkül
ellehetnénk; de osztán sem én, sem ő nem merők vitatni, oda
irák és a szegény országnak meg kelle adni Rabutinnak. Ennyit
használt Rabutinnak két-három vendégsége Apornak. Kinsky elméje
az volt, hogy más esztendőre a császár recommendatióját ő
meggátolja és a nélkül az ország ne adjon; melyen Rabutin császárra,
országra megharagudván, búcsúzni kezd Erdélyből és mindjárt
kibocsátják, hozzák. Ez meg is lészen vala, de a gubernátor
öcsesége és a Sárosi János apasága, az én és más jámborok félelmünk
és némelyeknek hizelkedések arra vivé ezt a dolgot, hogy
nemcsak nem kivánák más esztendőben elé azt a császár új recommendatióját,
hanem ország hire nélkül, de bizony nem érzése
nélkül, felnevelék azt a Rabutin discretióját 25 ezer forintig." 1 )
Hogy Bethlen és egyéb forrásaink a három erdélyi főúr 1697
évi bécsi útjának konkrét eredményeiről és következményeiről ilyen
egyértelműen hallgatnak, annak legfőbb oka bizonyára az, hogy
as udvar ez alkalommal is csak biztatásokkal és Ígéretekkel tartotta
őket, de konkrét, formális és végleges döntést Erdély ügyeiben
még mindig nem hozott. Nem is akart, de nem is tudott hozni.
A török háború még mindig nem volt befejezve s a remélt szerencsés
befejezés esetére az udvar nem akarta a kezét előre megkötni,
viszont az erdélyiek jóindulatát és támogatását a kizártnak
nem tekinthető kedvezőtlen kimenetel esetére is biztosítani igyekezett.
Ez a helyzet magyarázza meg Bécs magatartását, mely
akkor és közelről méltán látszhatott határozatlannak, habozónak,.
sőt egyenesen kétszínűnek is.