Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

nokot, fejenként 4—4 ezer forint költséget szavazva meg részükre.
Ennek a hármasban megtett bécsi útnak leírásánál az egyébként
oly bőbeszédű Bethlen Miklós egyszerre szűkszavú lesz s egyéb
forrásaink sem tudnak sokat róla. Az adott helyzetből szükségszerűen
következik, hogy e bécsi utjuknak főcélja csak az lehetett,
hogy közvetlen és megbízható információkat szerezzenek az udvarnak
az ifjú Apafit illető terveiről és tisztázzák Erdély ezutáni kormányzásának
alapelveit. E kérdéseket feltétlenül tisztába kellett
hozniok nemcsak az ország érdekében, melyet e korban sem tekintettek
mindennél előbbvalónak, hanem a saját egyéni érvényesülésük
s hivatali pozíciójuk érdekében is.
Hogy helyes ez a feltevésünk s tényleg ezekről a jövő berendezkedési
formákról és eshetőségekről lehetett ez alkalommal szó
s hogy másfelől milyen nehéz szerep juthatott e kérdések tárgyalásánál
az erdélyi közszellemtől áthatott s az erdélyi intézményekhez
ragaszkodó Bethlen Miklósnak, azt világosan elénkbe tárja az
a pár szó, mit Önéletírásában e bécsi útjáról ír az alábbiakban:
„Én bizony sokat keménykedtem, osztán egy nagy értelmes magyar
meginte: nézd el uram, tu medius es inter duos, hic major, ille
minor te, tibi uterque inimicus, magnus uterque suae fortunae
faber. (Te középen vagy a kettő között, ez nagyobb, az kisebb
nálad, neked azonban mindkettő ellenséged s mindkettő a saját
szerencséjének nagy kovácsa.) Mit gondolsz? az udvarnak hízelkedik
mindenik és teveled menti magát, te nyomod a zsákot, tekered a
sajtót, tiéd lészen a malota, övék lészen a must. Úgy is lőn ez." 1 )
Kétségtelenül igen fontos s Erdély sorsára messze kiható
kérdéseket tárgyalt meg a három államférfiú Bécsben s mint a
Bethlen fenti szavaiból láthatjuk, úgy Bánfi György gubernátor,
mint Apor István gondosan ügyeltek arra, nehogy az udvar előtt
intranzigens színben tűnjenek fel.
Bethlen Miklós is volt annyira óvatos, hogy nem exponálta
magát végletekig két társával szemben a saját álláspontja és a
közérdek mellett.