Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

olyan befolyásos és érdemes férfiú kedvéért is elállott volna ettől
a szándékától.
Rendkívül érdekes és jellemző, de egyben szomorú fényt is vet
az erdélyi közállapotokra, hogy ugyanakkor, mikor Bethlen Miklós egyfelől
az ország nevében előterjesztéseket tett és ennek részére engedményeket
kért Bécsben, „az a boldogtalan gubernium, noha talám
ipso gubernatore authore, egy levelet készített, subscribált a császárnak,
hogy mihi de publicis forte aliquid loquenti nihil credat
etc (ha én közügyekről beszélek valamit, annak ne adjon hitelt
stb.) Subscribálta a gubernátor is és kezéhez vette, hogy elküldi,
de nem küldötte, noha emezek úgy tudták, hogy el; osztán maga
beszélte meg nekem, melyre mondám: hogy bizony magának használt
legtöbbet vele, hogy el nem küldte, mert magokat prostituálták
volna véle csak és az országnak tettek volna kárt; mindazáltal én
köszönöm jó affectióját. Nem hozá azért elő azon levelet, én sem
kivánám, de ha jól akart volna, önként elő kellett volna hozni,
mert midőn az azutáni és azelőtti dolgokat és sok minden circumstantiákat
meggondolok, én bizony ma sem tudom, igazat mondott-e?
nem-e? mind a levél valósága, mind supprimálása felől, mert én
szegény urnák olyan nagy nevezetes hazugságait és imposturáit
tudom in similibus, hogy azt az ember elcsudálná; mely miatt én
annyira jutottam osztán, hogy én nem tudtam a szavaiba választani,
melyik hitelre való." 1 )
Nem hiányzott abban a korban a hanyatló és korrumpált
társadalmaknak az a betegsége sem, hogy ami kellemetlenséget,
háttérbe szorítást és erőszakoskodást a hatalom részéről el kellett
szenvedniök, azt egymás intrikáinak tulajdonították. Sokat gyűlölködtek
és irigykedtek egymásra ilyen puszta feltevések miatt.
„Ekkor tiltotta meg a császár kemény stilusu levél által
gubernátort, hogy titulusa praemissájában ne éljen a „Nos"-sal; én
ebben, Isten tudja, semmit sem tudtam, mert hiszen engem semmibe
sem adhibeáltak; akkor tudtam meg, a mikor Naláczi Lajos
Erdélyből felküldte a párját, még is sokat szenvedtem miatta vak-
') Bethlen Miklós: Önéletírása. II. kötet 272. lap.