Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

maga írja, hogy „én Erdélyben egy szegény legény vagyok, sok
gonoszakaróm is van". Emelkedését természetesen nem kevés keserűséggel
nézték kortársai s ők költötték róla e verset:
„Mihály is jól fűzte telekes bocskorát,
Hogy Erdélybe szorult, áldja azt az órát."
Kétségkívül „igen szép és gyors elme vala" — mint Cserey
írja — s valódi nagy államférfiú lehetett volna, ha „az elméjéhez
a jó cultura, tanítás és experientia járult volna" kifogásolja Bethlen
Miklós. Tényleg inkább csak ravasz taktikus volt, mint nagyszabású
státusférfiú. Az a tipusú politikus volt, ki egyedül a ravaszkodásokban
és az élelmességben igyekszik érvényesülni és kortársait
maga alá gyűrni, anélkül, hogy szélesebb politikai koncepcióval
birna és magasabb eszményi célokat követne. Egyesülve voltak
benne a gyakorlati ember ravaszságai, ügyeskedései és sokféle
tökéletlenségei. Míg a közhatalmat kezelte, óriási vagyont gyűjtött,
de egyetlen alkotás sem viseli a nevét s a bujdosók sorsának felkarolása
épp úgy csak taktikai fogás volt számára, mint később a
bécsi udvarral a paktum megkötése.
Erdély hanyatlását egy lépéssel és egy órával fel nem tartóztatta,
sőt nem tudjuk jó lélekkel elitélni azokat, kik egyenesen
őbenne látják e hanyatlás legfőbb okozóját.
A tősgyökeres erdélyi politikusok tradicionális gyakorlati érzékükkel
hamarosan átlátták, hogy a Teleki által oly melegen pártfogolt
bujdósok sorsába való beleavatkozás milyen veszedelmeket
zúdíthat az országra. Az akkor már gyengülő töröknek sem volt
érdekében, hogy e ránézve lényegtelen belső ellentétek miatt a
Habsburgokkal tengelyt akasszon s ezért Erdélyt nyugalomra intette.
Az erdélyi államtanács így tehát egyelőre meg tudta akadályozni
Teleki Mihálylyal szemben azt, hogy Apafy fejedelem a bujdosók
ügyében kardot rántson.
Az erdélyiek hadindítás helyett előbb csak diplomáciai utói*
igyekeztek a bujdosók sorsán enyhíteni s a magyarországi sérelmeket
orvosolni. Előbb Telekit küldte ki a fejedelem Gr. Rottal