Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

követüknek, Székely Lászlónak tulajdonítja Bethlen a Béldi hirtelen
halálát is, mondván, hogy „Béldit megétetteté."')
Bánfi Dénes és Béldi Pál, tekintélyes és tehetséges, gazdag
és hatalmas férfiak voltak, kik jobb sorsra voltak érdemesek, mint
amit hazájuk nekik juttatott. Bánfi németbarát, Béldi törökpárti
volt; mindketten azonban elsősorban erdélyi politikusok voltak,
kiknek nem a német vagy török barátság, hanem az önálló Erdély
volt a politikai, ideáljuk. Bánfi tehetségesebb és erélyesebb, de
kevély és erőszakos, Béldi szelid, önzetlen és jólelkű, de túlérzékeny,
nem eléggé óvatos és határozatlan volt. Tragikus bukásukból
jellemzően vonja le Cserey Mihály ezt a tanulságot:
„Ha magyar vagy és sokáig élni akarsz, okos ne légy, vitéz
ne légy s pénzed se legyen sok."
Hogy Csereynek e rezignált mondása mennyire talált az erdélyi
közállapotokra, bizonyítja az is, hogy az okos, tanult és tehetséges
Bethlen Miklóst is következetesen mellőzték minden fontosabb
pozició betöltésénél, bármily óvatos magatartást tanúsított is Béldi
mozgalmakor s bármennyire előmozdította is Teleki szándékait
Bánfi Dénessel szemben, kinek fia, Bánfi György, — talán éppen
az atyján elkövetett igazságtalanság kiengeszteléséül, már 24 éves
korában tanácsúr lett, Bethlen Miklós pedig ebbe a legelső erdélyi
pozícióba csak 47 éves korában tudott bejutni.
„Bethlen Farkas halála után a fejedelem engemet tanácsnak,
cancelláriusnak és Fejérvármegye főispánjának akart tenni és Fogarasban
létünkben akkortájban mellém üle Naláczi s mondá: a fejedelem,
koma-, terólad igen kegyelmes, nagy jót végzett, megládd
a jövő gyűlésen, de Telekire s rám bízta, hogy mondjuk meg,
akkor megtudod. Harmadnapig várám, hogy mit mondjanak, de
semmit sem. Én mint tűrhetetlen és különben is házamhoz akarván
menni, mondám Telekinek, mint kit patronusomnak hittem abban
is lenni: Naláczi azt mondja, hogy őreá s kegyelmedre bizta a fejedelem,
hogy énnékem megmondják kegyelmetek ő nagyságának
hozzám való kegyelmességét; ha azért úgy vagyon, kérem mondja
') Bethlen Miklós: Önéletírása. I. kötet 502. lap.