Bethlen Miklós, mint eaneellarius - MEK

zott az intézkedés az erdélyi ügyekben s így a Bethlen Miklós
kérését illetően is. A kancellár tehát őt kísérelte meg nyomós
argumentumokkal kapacitálni.
„Látván Harrachnak nagy lethargíáját és megértvén, hogy az
ő állapotjához képest sokja sincs, elege sincs, és nem szidja meg
az adomvári embert, gondolám, hogy loco spiritus salis ammoniaci
adhibeáljak excitatoriumot az orra alá, spiritum auri potabilis.
Igérém ezért néki egy kis franciául írt levélben (mert szemben
átallottam, mással nem mertem), hogy csak gyógyítsa meg az által
a comissióval Erdélyt, 1. hogy a gubernium ad mentem diplomatis
et Kinski, melyről másutt eleget írtain, reformáltassék; 2. a
cameralis commissió és idegen tisztek amoveáltassanak; 3. a generális
commendans abstineat politicis et diaetis és az a rettenetes
discretiója moderáltassék et reliqua corrigenda corrigantur; ex parte
regni bizonyosan szerzek neki 2000 és a fiának (ki Harschir Hauptmann
vala és én javallottam, hogy maga képébe commisionis hujus
praesesnek küldje azt be) 1000 aranyat; és csak a reformata religio
justa praetensióit de beneficiis et Debreczen vigye végbe,
ismét a parte religionis 1000 aranyat adok néki, mint annak fő
curatora és mind ezekről úgy obligáltam magamat, hogy megnyughaték
rajta. Nekem úgy tetszett, hogy ez a sternutatorium alkalmatos,
sok opiumot is exculiál, tett is valamit, mert azután beszélett
keveset velem arról a commissióról, hogy az ő fia nem arra
való, mert az olyan munka nagy, derék, maturus embert kiván,
de hiszen csak a császár küldené kezéhez azt az írást, meglátnók
osztán a többit. Úgy hiszem, ha a császár reá áll és őreá bizza
vala, megleszen vala." 1 )
Mint látjuk, bizonyos kézzelfogható argumentumok iránt a
miniszterek kétszáz év előtt és Bécsben sem voltak már érzéketlenek.
Sajnos, lényeges eredményt Bethlen Miklósnak ezúttal nem
sikerült kivívnia s nevezetesen a cameralis commissio működését
nem tudta megakadályozni. Sokkal elhatározottabb szándéka volt
Bécsnek, hogy Erdélyt pénzügyileg hatalmába keríti, hogysem még
i) Bethlen M.: Önéletírása. II. kötet 28«. lap.