MAGÁNHANGZÓVAL KEZDŐDŐ SZAVAK - Levente Vezér honlapja

A két jólismert gyöknyelv: a magyar és a héberA gyökök a fajspecifikus emberi beszéd egy vagy két mássalhangzóból állóvázai. A gyök gyökszavai elvileg bármilyen magánhangzót tartalmazhatnak.A beszéd fejlıdésével a gyökök össze is kapcsolódhattak – így keletkeztek atöbbszótagúak. Eredetileg a ma ismert elı- és utóragok szintén szavak voltak.A szavak és a ragok mind abból a 20-26 ısgyökbıl származnak, amibıl amagyar és a héber nyelv jelentıs része a mai napig felépül. Az ókori nyelvekbenáltalában még külön jelekkel írták (vagy rajzokkal reprezentálták) agyökszavakat. Ezt a nyelvészek – helytelenül – szótagírásnak nevezik.***A Kárpát-medencei rovásírás legrégibb ismert emlékeinek mi is a franciabarlangrajzokon látható, 30-35.000 évvel ezelıtti jeleket tekintjük. (Lásd:Varga Csaba: "A kıkor élı nyelve", Frig Kiadó, 2003, 197. oldal)Változékony mássalhangzókA héberben három olyan mássalhangzó páros van – b/v, p/f, k/ch – melyeknekcsak az elsı hangja lehet szókezdı, a második nem. A szavak belsejébenmár mindkét hang elıfordulhat. Az elsı két páros biztosan afrikai eredető.Mi a helyzet az európai nyelvekkel? Bennük is találunk hasonló jelenségeket?Igen – pl. a finnben is van egy ilyen páros, a t/d – ahol a d nem lehetszókezdı. Ez arra utal, hogy a t/d eredetileg nemcsak a finnben, hanem akárpátnyelv többi leszármazottaiban is változó hang kellett, hogy legyen.A finn szavakban a mai napig sincs b, f, c, g, s nem különült el az s/sz párossem. A fentiekbıl két dolog következik:1. A finn jóval korábban szakadt le a kárpátnyelvrıl, mint a héber a magyarról.Mivel a finnek nem vettek részt a népek ázsiai keveredéseiben (semmifélefinnugor ıshaza nem volt) – a "déliek" új beszédhangjai sem jutottak hozzájuk.2. A zöngés d, bár jóval késıbbi hang, mint elıdje, a zöngétlen t, szinténkárpátnyelvi eredető.A korai kárpátnyelv nemcsak a magánhangzókra nézve volt szegényes (s ameglevıket sem tudta hosszabban kitartani) – hanem a b/f ajakhangokat és ad/c/sz foghangokat sem volt képes kiejteni. A rosszabb beszédképesség okatehát nemcsak a kevésbé alkalmas gége volt, hanem az is, hogy az északi alfajarca "majomszerőbb" maradt. Ajkaik távolabb voltak a fogaktól s a zárásuksem volt szoros, mint a "lapos arcú" mai emberé.85