MAGÁNHANGZÓVAL KEZDŐDŐ SZAVAK - Levente Vezér honlapja

tés, de önállóan már csak és, is alakjában létezik – ahol mást vagy másokat jelent.A héber is = ember. Is-kola → ember-mind (a héber kol=mind), is-mer, is-mérv→ ember-mérı, is-potály → ember-pátyoli.A héber ten = ad. Ten-ni → adéni, tenyér → teni-er. Teng-leng → teneg, tengely,teng-el (leng). Tenger → teneg-ár (lengár). Tenyész → teni-esz.A magyar -tuán (-tevén) rag: ültetvény (üle-tuáni), bántván (bán-tuán), tiltván(tilutuán, Halotti Beszéd). István: ember-tuán, tevékeny ember. Az Is-tenmőve tehát is-tevény: Is-tván.Itt arra is szép példát láthatunk, hogy a magyar kétszótagúak egyik fele lehethéber, a másik fele pedig "tısgyökeres" magyar szó.Példa: a nagy, sünszerő állat neve héberül dorbán = sül – ami hatalmas tüskéinekösszedörzsölésével kelt zajt. Innen ered a magyar sündörög szó:-). De miért"sül" szegény? Mert az ember mindkettıt fogyasztotta. De csak úgy tudtáksérülés nélkül megfogni és megsütni ıket, ha elevenen dobták a tőzbe.XSz gyök, héberAz s/sz hangpáros a mai napig sem különült el minden nyelvben. Például acsángó-magyar és a görög nyelv ma is "szejpít".Gyakori jelenség, hogy a héber XSz származékokat úgy lehet "magyar" szavakkáátformálni, ha a t'- (te) szócskát a héber szó elé ragasztjuk.A héber XSz gyök: osze = csinál, tesz, idızik, iszá = cselekvésre késztet.E késıi kárpátnyelvi gyök a héberben már nem fletálódott, így az értelme homogénmaradt: megtesz, tennivaló. De ha figyelembe vesszük az XSzV gyökszót:eszev = fő (eszı) látjuk, hogy a héber is "beleérzi" az evés fogalmát.Az XSz gyök: iszá = dagaszt, nyerstészta (iszamos).Az egyelemő XSz gyök: aszi-á = Ázsia a mőveltetı ige: nosze = visz, hord,emel, eltőr – származéka. (Szá, szí! = menj, vidd!)Az -xs és -xsz képzı / rag funkciója e két nyelvben világosan elkülönült:1. Az -xs jelentése, mint láttuk, mindkét nyelvben: olyan tulajdonságú.Például: dores = követelı, pores = leváló – a magyarban: der-es, por-os.2. Az -xsz képzı / rag jelentése mindkét nyelvben: olyat csinál. Pl.: arasz =teknı (árasztó), poresz = felszeletel (porító) – s a magyarban: áraszt, paraszt.169