Székely Oklevéltár 4. - MEK

alatt való hadnagyoknak, tizedeseknek és közlegényeknek, mind lovag, gyalognakneveknek regestrálására ... gondviselése legyen”. Reméli – úgymond –, hogy Petki „ezideig is” a megmustrált székelyek összeírását elvégeztette és az így elkészültregestrumot „mentõl hamarébb küldje kezünkbe, hogy õ felségének kezébe juttathassuk,ha penig készen nem volna, kegyelmed siessen minden székekrõl elkészíteni éside küldeni”. Mivel Szent Margit napjára (július 13-ra) úgyis Gyulafehérvárra részlegesországgyûlésre kell jönnie, Petki „akkorra minden széknek regestumát kezéhez vévén,hozza” magával, hogy a fejedelemhez induló emberrel küldhesse meg Bocskainak. 12Biztonság kedvéért, hogy parancsát teljesítsék, Bocskai fejedelmi biztosait küldte aSzékelyföldre, és errõl 1606. július 15-i levelében értesítette Petkit. 13 Ám július 20-ánmaga Bocskai is írt Petkinek, utasítván õt, hogy a Nagy Albert parancsnoksága alárendelt 4000 székely névjegyzékérõl a másolatot neki is küldje meg. 14Nem férhet kétség hozzá, hogy az 1606 augusztusában Bocskaihoz küldött székelylovasokat és gyalogokat összeírták és a lustra Bocskai kezébe került. Rendelkezéseszerint a lajstromot széki kapitányságonként, a hadnagyok rendjében állították össze,persze külön a lovasokét és külön a gyalogokét. Hogy a hadra induló székelyek katonaiösszeírása rendszeres dolog volt, azt a források ismételten megerõsítik. 15 De utal ahadak összeírására Bocskai István 1606. április 29-én kiadott hadi rendtartása is. 16Ez volt tehát a székely katonai összeírások megszokott rendje és mechanizmusa, smint ilyeneket nem sorolhatjuk a sajátos székely források sorába. Tudott dolog, hogya vármegyékbõl hadba induló nemesi és mezei csapatokban részt vevõ személyekrõlis rendszeresen készítettek lajstromot. A XVII. századból sok ilyen lajstrom található alevéltárakban. Ugyancsak rendszerint jegyzékbe foglalták a zsoldos hadakban szolgálóegyének nevét is, ha nem egyébért, legalább a kifizetett zsoldról való elszámolásmiatt.A székely összeírások már Mátyás király 1473. évi utasításától kezdve jelzik a sajátosanszékely források megjelenését. Egész Erdély és Magyarország területén a feudalizmuskorában csak a székelyföldi családfõkrõl készültek ilyen összeírások. Ennekmagyarázata a katonai szolgálatot teljesítõ szabad székely társadalom ugyancsak sajátosfejlõdésében keresendõ és persze ezzel kapcsolatban a központi hatalom azonérdekében, illetve törekvésében, hogy a katonáskodó szabad székelyek a hadban12 EOE. V. 424–425.13 EOE. V. 316. 4. számú jegyzet.14 Bocskai figyelmeztette Petkit, hogy mielõtt Nagy Albert fejedelmi biztosa „eleibe rendelné és elindítaná”a 4000 székelyt, „regestrumban mind kapitányoknak, hadnagyoknak és mind az egész seregnek neveketfelírván, meglássa kegyelmed, hogy azok közt szolgarend, béres, micsoda ne legyen, hanem ki-ki személyeszerént maga legyen jelen, és annak a mássát ... minékünk küldje ki”. ETA. IV. 342–343; Benda: Bocskailevelek, 233.15 Nagy Szabó Ferenc írja az 1623. év alatt: „Bethlen Gábor újólag kezde oda fel készülni. Madarason voltaz apámnak hat ház jobbágya, s én errõl felültem vala. Lõn egy mustra Lõrinczfalván, az hol maga is voltBethlen Gábor, és felírata az hadba engem” (ETA. I. 140.). Tholdalagi Mihály 1636-ban „a koronkai mezõn amarosszéki fegyveres erõ számbavételét – lustráját – hajtja végre” – írta Mikó Imre (ETA. I. 222.). Az 1677-ben kibocsátott utasítás szerint „zászló alá írják” azon lófõ és darabant székelyeket, akiket törvénytelenültettek jobbágyokká (SzT. VII. 1190.). Mindezeken túl a XVII. század második felébõl több részleges vagyteljes katonai összeírás maradt ránk.16 „Secundo: az lovas hadnak az õ regulája és rendtartása ez, hogy az lovas kapitány legfelebb 500 lóvallehessen, és az kapitány felebb való hadnagyát 100 lovasnál ne tartson alatta, és mind az kapitánnyal, mindaz hadnagyokkal az alattok való vitézeknek számok és nevek mind rend szerént írva legyen”. (TTár. 1903.476.) Szamosközy István is átírta történelmi följegyzéseibe Bocskai hadi rendtartásának szövegét. Ez a szövegnémileg eltér a már idézettõl, érthetõbb is lévén. Így a „100 lovasnál ne tartson alatta” a két utolsó szóközött Szamosközynél áll a „feljebb” betoldás, a szöveg végén pedig a Szamosközy átírása így hangzik:„nevek mindenkor rend szerint felírva legyen”. (TTár. 1892. 428.)11