Székely Oklevéltár 4. - MEK

Mindez szoros összefüggésben állt a Bethlen Gábor kezdeményezte általános székelyösszeírásokkal. Értékes forrásból 29 megtudjuk, hogy a Bethlen-féle lustrákban olysokszor elõforduló konfiskálás Báthory Gábor Fejedelemsége idején történt, hogyjobbágysorba került székelyek visszaszerzése, recuperálása is az õ idejében válttomegessé. Az a sok megjegyzés az 1614. évi összeírásban, amellyel Háromszéken apuskás gyalogok neve után találkozunk, hogy Petki János idejebeli, azt jelenti, hogy ajelölt személyeket Bocskai István idejében állították vissza a puskás gyalogok sorába,amikor a fejedelem tanácsosát és a székelyek generálisát, Petki Jánost fejedelmibiztoskánt kiküldte Háromszékre.Bethlen Gábor székely politikájának gyökerei tehát a Bocskai István és BáthoryGábor intézkedéseiben keresendõk.*A kötetben foglalt és sok kérdést felvetõ összeírások helyes értelmezése arra kötelez,hogy visszatérjünk Basta korára, és valamivel részletesebben foglalkozzunk BocskaiIstván és Báthory Gábor székely politikájával. Ezt annál is inkább meg kell tennünk,mert már Basta korában szembesülünk a katonáskodó székelyek fenyegetõméreteket öltõ jobbágysorba jutásával. Fenyegetõ mérete a folyamat kettõsségébõlfakadt.A székely fõnépek és tehetõsebb lófõk érthetõ módon törekedtek arra, hogy az1599 végén és 1600 elején felszabadult jobbágyaikat visszaszerezzék. Ezen törekvésükbenGiorgio Basta császári generális személyében szövetségesre találtak. Jelzi ezt asokszor említett medgyesi országgyûlés határozatainak megerõsítése az 1602. december10–15-én tartott országgyûlésen, amely kimondta, hogy a pénzen vásárolt örökségeketa rájuk szállított õs- és fejekötött jobbágyokkal együtt „a nemesség bírja”. A rendekezt azzal a kéréssel toldották meg, hogy Basta „parancsoljon a kapitányoknak,hogy articulus tartása szerént minden nemes embernek hagyják örökségeket, jószágokatbékességesen birniok”. 30 Az már – mint azt a következõkben látni fogjuk – aszékely fõnépek dolga volt, hogy jobbágyaik számát minden eszközzel, nem kevesebbvisszaéléssel gyarapítsák. Ám ez csak egyik vetülete volt a székelyföldi jobbágyosodástömeges méreteinek. Sokkal veszélyesebbé vált a frissen felszabadult szabadszékelyek önkéntes jobbágyosodása.A sok háború, a csaknem állandósult részvétel a hadjáratokban, az ország mérhetetlenpusztulása/pusztítása olyan kötelezettségeket rótt a katonáskodó székely társadalomra,amelyek terhe alatt az összeroppanás szélére sodródott. Ezt már nem bírta aszékelység többségét alkotó község. Nem volt felkészülve rá, hogy a visszanyert libertássaljáró hadi szolgálatot viselje. A sokat óhajtott szabadság teherré vált. Inkább vállaltaa jobbágyi állapotot, mint a hadviseléssel járó terheket, vagy egyszerûen ezutúbbiak meghaladták anyagi helyzetének teherbírását. Ha 1600 nyaráig s talán utánais másfél évig kecsegtette még a székely szabadság, utána már önszántából, az összeírásokbanis gyakran felbukkanó megjegyzések – sponte, maga akarattjából – szerinta frissen szabadossá, szabaddá vált székelyek tömegesen kötötték magukat fónépekés lófõk szolgálatába jobbágyul, adták magukat a széki kapitányok, hadnagyok éskirálybírák oltalma alá, hogy a soron lévõ hadjáratban való részvételtõl szabaduljanak.A jelenség egyik jellemzõje lett a székely társadalmi viszonyok fejlõdésének 1602után. Még a lófõk között is voltak olyanok, akik a hadviselé idejére jobbágyságra ad-29 SzOkl. VI. 70–75.30 EOE. V. 159–160.17