Székely Oklevéltár 4. - MEK

dött utasításától számítjuk. A táborban lévõ maros- és udvarhelyszéki lófõk és gyalogokpanaszára elrendeli ugyanis a székelyek általános összeírását (a latin szövegben agenerali collustratione kifejezés áll), mégpedig külön jegyzékbe a lófõket és megintkülön jegyzékbe a gyalogokat, azzal a szigorú utasítással, hogy senki fõember önkényesenaz összeírtak helyzetén változtatni ne merjen. Változtatást, illetve magasabbrendi kategóriába való átírást csak a vajda eszközölhet, s õ is csak abban az esetben,ha az illetõ székely vagyoni állapota megfelelt az új beosztásnak. Elrendelte egybenazt is, hogy az összeállított jegyzékeket neki megküldjék [„et tabulas, quasconfeceritis, ad nos etiam transmissuri”] 17Az intézkedést kiváltó társadalmi feszültségekrõl, a háromszéki közszékelyek 1466.évi mozgalmáról és a feudalizálódás folyamatától veszélyeztetett székely katonaelemelégedetlenségérõl történetírásunkban nemegyszer esett szó. 18 Mi itt csupán azt jegyezzükmeg, hogy a katonáskodó székelyek összeírását és magát a gondolatot mintkiútkeresést a válságos állapot szülte.Mátyás király idejétõl kezdõdõen több-kevesebb következetességgel és rendszerességgelállítottak össze általános székely összeírásokat. Ezekre legtöbbször a hadiszemlék alkalmával kerítettek sort, vagy a helyszínre kirendelt biztosok végezték elazt. Ez utóbbi megoldás persze nem jelentette, hogy a biztosok külön-külön mindentelepülésbe kiszálltak. Az egyes székekbe kiszállt biztosok az elõre kitûzött helyre ésnapra maguk elé rendelték a falvak bíráit és esküdtjeit, esetleg az erre kirendelt személyeket,és ezek eskü alatt tettek vallomást településük minden rendû és rangú lakóiról.Ugyanez történt, ha az adókirovás céljából került sor az összeírásra. Tudjuk eztBáthory István 1571. június 10-én Gyulafehérváron a Székelyföld általános összeírásárakiküldött biztosai, Cseffei János és Kornis Mihály számára írásban adott utasításaiból.Ezeknek megfelelõen kellett „a regestromba” beírni és felvenni az adózás alá esõcsaládokat. Elõírta, hogy a jegyzéket „hit szerént”, azaz eskü alatti vallomás alapjánállítsák össze. Báthory részletesen rendelkezett felõle, hogy kiket és milyen aránybankellett megadóztatni, kire mennyi adót kellett kiróni, illetve ki mentesült a rovás alól. 19A XVI. század derekára, második felére esett a szabad székely társadalom válságánakmásodik nagy hulláma. A feszültségek robbantották ki az 1562. évi székely felkelést.Ennek leverése után a segesvári országgyûlésen 1562. június 20-án hozott határozata lázadásban részt vevõ közszékelyeket fejedelmi jobbággyá nyilvánította, s a hatvanasévek második felétõl János Zsigmond jelentõs számban (több mint 2000 családot)adományozott a fejedelmi jobbágyok közül székely fõnépeknek, sõt lófõknek is.Ezzel kezdetét vette a fejedelmi adományozás szentesítette szabad székely jobbágyosításfolyamata.A segesvári országgyûlés határozatainak megítélésében lehetnek ugyan továbbra isviták, de a „székely község” ezt mint jogfosztást élte meg, közösségi tudatában az1562. év elõtti állapotok a székely szabadság korszakát jelentették. 2017 SzOkl. I. 220–221.18 A kutatás eddigi eredményeit összegezte, de egyben az egész kérdést új megvilágításba állította JakóZsigmond. A székely társadalom útja a XIV–XVI. században. = Székely felkelés.19 SzOkl. III. 335–337. Részben ugyanazon intézkedéseket tartalmazza egy másik XVI. századi datálatlanfeljegyzés. Lásd: TTár. 1900. 138–139.20 Az udvarhelyszéki törvénykezési jegyzõkönyvekben rögzített tanúvallomásokban, az ügyvédek vádésvédõbeszédeikben ismételten utalnak az 1562. év elõtti székely szabadságra. Így 1590. november 18-án aszék bírságolta a kõrispataki lófõ Gothárd Imrét és fiát, Balázst, mert ellenszegültek a dúlóknak, akiket agyûléspénz felszedésére rendeltek ki, noha – mint hangzik az ítélet – „mégaz országgyûlésre küldött követekköltségére kivetett adó fizetésére (SzOkl. ÚS. I. 163.) 1592. ben a felperes Oroszhegy és az alperes Fancsal13