Székely Oklevéltár 4. - MEK

nevét, megjegyzéseit is következetesen magyarul írta. Nincs kizárva, hogy éppen székelyföldi íródeákróllenne szó, de közelebbit sajnos nem mondhatunk róla.A Giorgio Basta korabeli székely katonai összeírások – mint a felsorolásban is jeleztük – az 1603. február7-én Marosvásárhelyen keltezett lustrával zárulnak.Ez magába foglalja azon marosszéki székelyek lajstromát, akik a nevezett napon Marosvásárhelyen a kiküldöttcsászári biztosok elõtt letették az esküt. Ezen katonai összeírás eredetijét jelenleg a HofkammerarchivSiebenbürgische Urkunden állagában, Faszikel nr. 2, rote nr. 96 jelzet alatt a 337–380. lapokon õrzik. A 44 félívrétnagyságú papírlapból álló füzet ide valamikor a Kaiserliche und Königliche Reichs-Finanzarchiv állagaiból került.Az 1603. évi összeírást az 1602. éviektõl eltérõen más íródeák végezte, aki a keresztnevek latin változatát rögzítetteés megjegyzéseit is latinul írta. Ha példának okáért valamelyik település lakossága kipusztult, megjegyezte, hogy„deserta", „deserta est", vagy „totaliter deserta est". Az összeírtak társadalmi hovatartozását is latin fogalmakkaljelölte, éppen úgy mint a testi vagy lelki fogyatékosságra, életkorra, akár más jellegzetességre vonatkozó megállapításait.A fogalmakat hellyel-közzel értelmezte. Megjegyezte például, hogy a primipilus az „vulgo Lofeo, siverectius feo louagos", a drabant a pedes pixidarius, vagy a jobbágy a colonus. Nála a nevek elõtti L. nem lófõt,hanem libertinust = szabadost jelent. A nyárádszeredai (az összeírásban Marus Zereda) összeírás elsõ nevéhezfûzött megjegyzésébõl arra következtetünk, hogy a lustrát ez alkalommal Marosszék esküdt notariusa, anyárádszeredai nemes Szeredai András állította össze.Az egészen kivételes esetektõl eltekintve az összeírás az oldalakon egyhasábos.A két bécsi levéltárban õrzött Basta-féle összeírások eredetijét a feltáró munkával megbízott Szent GyörgyiMária a Magyar Országos levéltár számára lemikrofilmeztette. Az MOL.-ben õrzött mikrofilmtárban aBasta-féle lustrák a W-535/8–9; W-718 és W-1302. számú tekercsekben vannak. Róluk a Magyar OrszágosLevéltár fõigazgatósága jóvoltából és Dr. Miskolczy Ambrus professzor anyagi támogatásával fénymásolatotbocsátottak rendelkezésemre. Ezekrõl készítettük az átírást, amelyet aztán a Magyar Tudományos AkadémiaTörténelemtudományi Intézete igazgatósága részérõl biztosított bécsi kiszállásunk idején összevetettünk azeredetivel.A Basta-féle székely katonai összeírások szövegét 1896-ban közölte Szádeczky Lajos a SzOkl. V. kötete177–321. oldalain.Aközlésnél Szádeczky Lajos megjegyezte, hogy „a neveket (a hol kétségtelenek) a mai helyesírással írtukle (tehát Zabo = Szabó, Benkeö = Benkõ, Zeöke = Szõke, Zeöczj = Szõcs stb.), hogy a régi írásmodort nemismerõk is nehézség nélkül használhassák; a hol kétség foroghat fenn, ott az eredeti írásmódot tartottammeg, pl. Tanczios (= Tancsos, v. Tánczos,), Baczj (= Bács, v. Bácsi,), Ferenczj (= Ferencz, v. Ferenczi,). A»Ferencz« névben még a keresztnevet is rendesen »Ferenczi« v. »Ferenczj« alakban írja (SzOkl. V. 177). Akövetett elv sok következetlenségre adott alkalmat, de a Szádeczky féle kiadásban elõfordul kihagyás, ismétlés,sõt szerintünk olvasatbeli hiba is. Mindezeket a jegyzetekben jeleztük.Kezdetben Szádeczky Lajos csak Kézdi-, Orbai-, Sepsi-, Csik- és Gyergyószék 1602. évi, valamintMarosszék 1603. évi lustráját készítette elõ kiadásra és nyomtatta ki, ugyanis a bécsi levéltárakban folytatottkutatásai idején 1895-ben csak ezeket találta meg. A kötet kiadása közben – mint írja – Dr. Károlyi Árpád, aHaus-, Hof- und Staatsarchiv aligazgatója felhívta a figyelmét, hogy Udvarhely- és Marosszék lustrája is elõkerült.Ezek a millenniumi országos „kiállítás számára kiválogatott akták között ki voltak véve a levéltárból".Ezért Szádeczky Marosszék 1602. augusztus 16-án keltezett összeírását már más elrendezésben és kisebbbetûkkel szedve közölte, míg az udvarhelyszéki összeírás közlésénél követte eredeti tervét.Mindezek azzal párosítva, hogy a száz évvel ezelõtt kiadott Székely Oklevéltár V. kötete a nagyon ritkakiadványok közé tartozik és még a közkönyvtárakban is gyakran hiányzik, arra késztettek, hogy a betûhûátírásban kiadásra elõkészített XVI–XVII. századi székelyföldi népességösszeíárások sorába a Basta-félelustrákat is felvegyük.A múlt század végi magyar forráskiadás módszereit követõ Szádeczky Lajos érdemét nem csökkentik azemlített hiányosságok. Õ volt ugyanis az elsõ, aki a legkorábbi (és csaknem az egész székelységet átfogó)összeírásra felhívta történetírásunk figyelmét és ki is adta azt. A Jakab Elekkel együtt 1901-ben kiadott Udvarhelyvármegye története a legrégibb idõktõl 1849-ig címû monográfiájában, majd az 1927-ben megjelentA székely nemzet története és alkotmánya címû összefoglalójában részben fel is dolgozta a Basta-féle összeírásokat.Az újabb feldolgozások is a Szádeczky Lajos által kiadott szöveget használták.46