Székely Oklevéltár 4. - MEK

teljesítõ szabad székelyek soraiba. Jelzi ezt nem csupán a visszaszerzettek (recuperati)külön számbavétele, de a jobbágyok minél pontosabb összeírása a földesurak és ezenbelül a települések sorrendjében.Állítjuk mindezt a ránk maradt, eddig feltárt és a kötetben kiadott összeírások tükrében.Sem a lustra, sem a katonai összeírás fogalma nem fedné azt a valóságot, amelya közölt anyagból kitûnik. Nem tagadjuk, sõt hangsúlyozzuk, hogy a megõrzött összeírásokcsak csekély részét alkotják annak az írásban rögzített anyagnak, amelyet Mátyáskorától kezdõdõen összeállítottak. Ezek között viszont a határozottan katonaijellegûek messze felülmúlták a más természetû lajstromokat. A kifejezetten katonaiösszeírások idõhöz, helyhez és különösen a hadviselés alkalmaihoz kötött jellegüknélfogva az idõk múlásával elveszítették értéküket. A hadjáratokban, harcokban és csatákbanrészt vett és a hazatért székelyek már nem azok voltak, akik a jegyzék szerinthadra keltek. Százával és ezrével maradtak a csatatereken, lettek a járványok, betegségekés más viszontagságok áldozatai. Az eredeti jegyzék ezzel idejét múlta. A rákövetkezõhadi szemlén új jegyzéket kellett összeállítani a megjelentekrõl, vagy legalábbishelyesbíteni kellett a régit. Utóbbira a legjobb bizonyíték az 1604. évi katonaiösszeírásban a nevekhez fûzött sok megjegyzés: absens, absentes, obiit, sánta, béna,félszeg, világtalan stb.Okleveles és elbeszélõ forrásaink nemegyszer említenek olyan székely katonaiösszeírásokat, amelyeknek a ránk maradt írásos emlékeket õrzõ levéltárakban és kézirattárakbanma már nyoma veszett. Tudunk róla példának okáért, hogy Bocskai Istvánidejében több ilyen katonai összeírás készült a hadra rendelt székelyekrõl. Decsak sajnálhatjuk, hogy ezek közül egy sem maradt ránk, vagy legalábbis eddig fejedelemségeidejébõl, akárcsak Rákóczi Zsigmond vagy Báthory Gábor korából egyetlenszékely összeírást sem sikerült fellelni az általunk átnézett levél- és kézirattárakban,mint ahogy semmi nyomukra nem találtunk a székelyek történetére vonatkozó szakirodalombansem.Hogy miként folyt a hadra induló székely csapatok katonai összeírása, arra éppenBocskai István intézkedései nyújtják a legrészletesebb felvilágosítást. 1605 õszén afejedelem parancsára székely hadak mentek ki hozzá a Felvidékre. Ám ezek felkészültségévelés számával elégedetlen volt. Errõl azonnal írt Rákóczi Zsigmond kormányzóhoz,meghagyván neki, hogy a székelyek generálisával, Petki Jánossal egyetértvetegye meg a szükséges intézkedéseket. 1605. december 18-i levelével Petkit ismegkereste. Értesítette az elõtte megjelent székely lovas és gyalog csapatok hazaküldésérõl,mert „most az üdõ és az alkalmatosság” úgy alakult, hogy nem kellett õketharcra vinni. Jelezte azonban, hogy „panaszunk méltán ilyen okokért lehet, hogy semannyi számú, sem arra az üdõre, mint mû kívántuk volt, 8 nem érköztenek, készületi[megfelelõ hadi felszerelésük] pedig annyi számú népbõl, az minemû ezeknek volt,ugyancsak alávaló dolog”. Ha a rosszul felszerelt székely csapatokat csatára kellettvolna vezényelni, az egész székelységre nézve csak gyalázatot hoztak volna. Megemlítia Petkinek írt levélben, hogy „Rákóczi uramnak írtunk bõségesen az dolog felõl,hogy ezután ha kiben és miket kívántatik, hasonló fogyatkozás az székelységszolgálatjában ne essék”. Utasítja Petkit, hogy a kormányzóval való találkozás és adolog megértése után, „minden székekre hirdessen generális mustrát [általános hadiszemlét] és registrom szerént mindeneknek neveket írassák föl, ráerõltetvén, hogy azlovassa szerszámos és kopjás, az gyalogja veres köntösben öltözzék és úgy álljon elõ,8 Trócsányi Zsolt utal több olyan eddig kiadatlan Bocskai-levélre, amelyekben sürgeti Rákóczit, hogyküldjék hozzá a székely hadakat. Rákóczi Zsigmond pedig Petkinek ír a kérdésben ismételten a fejedelemharagjára is utaló leveleket. Trócsányi: Rákóczi, 79.9