Székely Oklevéltár 4. - MEK

szerint is „a zászlók üresek, és csak szegény Bocskai fejedelem idejétõl fogva is közelhat ezer székely lett jobbággyá”. Megjegyzi ugyanakkor azt is, hogy „az egész székelységen”tízezer jobbágynál több van. 48Ez volt az az örökség, amellyel Bethlen Gábornak székely politikájában szembekellett néznie. Azt is látnia kellett, hogy az elõtte járók hagyományossá vált politikájakudarcot vallott, hogy a székely szabadság fejedelmi vagy országgyûlési megerõsítése,az egyéni vagy közösségi kiváltságlevelek adományozása csak részeredményekkeljárt, hogy Báthory Gábor 1609. évi intézkedései, bár fontos elemeiben módosították aszékely társadalomszerkezetet, de egyben bonyolították is a rendezés adottságait.Eddigi tanulmányainkban is elemeztük Bethlen Gábor székely politikáját. 49 Itt öszszegezéskéntcsak a következõket rögzítjük:Már uralkodása kezdetén Erdély megoldásra váró gazdasági és társadalmi kérdéseiközött megkülönböztetett figyelmet fordít a székelykérdésre. Szerintünk ezt mindennéljobban bizonyítja az, hogy 1614 februárjában, a kellõ elõkészítés után elrendeli ésszékenként kiküldött fejedelmi biztosaival elvégezteti a székelyföldi népesség családfõnkéntiáltalános összeírását. Természetesen nincs kizárva, hogy elõtte is készültekáltalános összeírások, de ezek nem maradtak ránk. A már idézett források azt bizonyítják,hogy inkább a hadi kötelezettségeket teljesítõ rétegek (nemesek, lófõk, gyalogok)vették számba, csak kivételesen készültek összeírások a jobbágyokról, zselérekrõl ésszolgákról. Betlen Gábor 1614. évi összeírásában viszont arra törekedett, hogy minélrészletesebb képet kapján a Székelyföld lakosságáról.A lustra 1614. február 23-ára elkészült. Bizonyára a felmérés ismeretében kezdtemeg Bethlan Gábor az ugyancsak február 23-án megnyílt medgyesi országgyûlésentárgyalásait a székely fõnépekkel. A fejedelem négypontos elõterjesztése 50 már magábanfoglalta székely politikájának programját és a késõbbi rendezés feltételeit.A Bethlent megelõzõ fejedelmek székely politikájával szemben az elõterjesztésnekkét lényeges vonása volt: az erõszakos vagy önkéntes jobbágyosodás megakadályozásaés a székelyföldi jobbágyok megadóztatása a vármegyékre jellemzõ módon.Ez utóbbi megvalósítása céljából rendelt el egy új, ezúttal adóösszeírást a Székelyföldön.A részlegesen ránk maradt 1619. évi összeírás szerint a székelyföldi településekminden rendû és rangú lakosát vették jegyzékbe, az állatállomány (ökör, tehén,ló, juh és sertés) egyenkénti számbavételével. 1616-ban is készültek összeírások különa hadköteles népességrõl és külön a jobbágyokról, de ezek közül csak részben maradtakránk a csík-, gyargyó- és kászonszékiek.Bennük fõleg a jobbágysorba jutás okai és körülményei kerültek a figyelem elõterébe.Az 1619. évi összeírás minden addigitól eltérõ, éppen azért, mert a teherviselésadottságait tartotta szem elõtt. Jelzi tehát azt, hogy Bethlen Gábor megalkuvás nélkültörekedett a székelyföldi jobbágyok megadóztatására. Ezt tekintette székely politikájasikeres zálogának.1622. október 8-án a besztercei orezággyûlés elõ terjesztett fejedelmi indítványaibanrészletesen meg is indokolta álláspontját. Kitért a székelyföldi jobbágyság sajátosságaibólfakadó és a kincstári bevételekre nézve káros következményekre. A székelyföldijobbágyság megadóztatása szerinte kevésbé teszi kecsegtetõvé az önkéntes job-48 ETA. III. 264; SzOkl. IV. 216.49 Demény Lajos: Bethlen Gábor székely politikája. = Történeti Tanulmányok. II. A Kossuth Lajos TudományegyetemTörténelmi Intézetének kiadványa. Debrecen 1993. 23–55; Uõ.: A fejedelmi székely politikamérlege. = A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerkesztette GlatzFerenc. Bp. 1993. MTA Történettudományi Intézete. 133–140.50 Ttát. 1908. 234.23