Székely Oklevéltár 4. - MEK

tént jobbágyosításnak, az 1562. évi felkelés leverése után jobbágysorba jutott székelyekfelszabadították magukat és egyben felszámolódott a székelyföldi fejedelmi jobbágyokrétege is. Az is hozzá tartozik a valósághoz, hogy Mihály vajda igyekezettmegakadályozni a jobbágyok szökését a vármegyék területérõl és a városokból a Székelyföldre,és az 1600. március 12–15-én tartott brassói országgyûlésen elrendelte,hogy a szabad székelyek közé beírt külsõ szökött jobbágyokat is adják vissza régi földesuraiknakés többé ilyeneket ne írattassanak a szabad székelyek közé. 23 Ám a voltfejedelmi és az 1562. év után jobbágysorba került közszékelyek szabad székelyek letteks 1600 után a székely köztudatban ezen felszabadulás lett a szabadság kora, elhomályosítvánaz 1562. év elõtti állapotok székely szabadság-képét. Mind az 1600. éviudvarhelyszéki jegyzõkönyvek, mind az 1602–1603. évi Basta-féle összeírások márszabados vagy még inkább szabad székely néven tartották számon a jobbágyságbólfelszabadult székelyeket. 24Az 1601. január 21. és február 8. között tartott kolozsvári országgyûlésen a rendekBastával egyetértve még a nemesek ellen fellázadt székelyek megbüntetését írták elõ,de Báthory Gábor a goroszlói vereség (1601. augusztus 3.) után az 1601. december31-én kiállított szabadságleveleiben a jobbágysorba jutott székelyeket „a paraszti ésnemtelen állapotból” felszabadítja és a székely szabadosok közé sorolja, mentesítvénõket a jobbágyságukból fakadó adóktól és kötelezettségektõl, persze azzal a feltétellel,hogy a szabados állapottal járó és az elõírt fegyverzettel felszerelve hadi kötelezettségüketteljesítsék. Jelölteket választhatnak, akik közül a fejedelem kinevezi a székenkéntikét kapitányt. Kötelezi továbbá a fõnépeket, hogy az erõszakkal vagy a zálogosításjussán elfoglalt székely örökségeket adják vissza volt tulajdonosaiknak. 25Ezzel Báthory Zsigmond tulajdonképpen szentesítette az 1599 végén és 1600 elejénkialakult székelyföldi állapotokat, s az így létrejött szabadosok vagy szabad székelyeknépes rétegét.A Báthory Zsigmond szabadságleveleiben biztosított felszabadítás nem tartott sokáig.1602. augusztus 23-án a Giorgio Basta császári generális parancsára összehívottmedgyesi országgyûlés már egészen másként rendelkezett, elõírta ugyanis, hogy azõs- és fejekötött jobbágy „minden helyeken és minden székekben az õ földesuránakszolgáljon”. Kötelezzék õket arra a kapitányok és királybírák, de kiváltképpen Imecs23 EOE. V. 581.24 Az 1600. évi udvarhelyszéki törvénykezési jegyzõkönyvekben már csak elvétve találkozunk jobbágyokkals még ritkábban fejedelmi jobbágyokkal, viszont tömegesen fordulnak elõ a szabadosok és szabadszékelyek. Példának okáért álljon itt az 1600. február 26-én, majd március 3-án és 11-én a farkaslakiak éstöbb oroszhelyi lakos közötti perben rögzített tanúkihallgatás. Összesen 115 tanút hallgattak ki 3 marosszéki(Sóvárad, Szováta és Vadasd) és 25 udvarhelyszéki (Atyha, Bencéd, Bikafalva, Énlaka, Fancsal, Farcád,Hodgya, Kadicsfalva, Kecset, Kisfalud, Korond, Küsmöd, Malomfalva, Nagygalamgfalva, Pálfalva, Siklód,Sófalva, Székelyudvarhely, Szentkirály, Szentmihály, Ülke, Vágás, Vécke és Zetelaka) településrõl. A 115tanuból 82 volt szabad székely, 9 veres darabant, 16 lófõ, 2 zsellér és 1 városi polgár, de 5 özvegyasszonyneve után nem jelezték, hogy melyik réteghez tartozott. (SzOkl. ÚS. III. 195–203.) Ugyanazon év március 14-én az Almás és Vargyas közötti perben 50 tanút hallgattak ki. Igaz, hogy 25 név után nem szerepel a rendihovatartozás (bár Fosztó Imre Bardócszék hütesérõl tudjuk, hogy lófõ volt), de a fennmaradó 25 tanúból 18volt szabad székely, 6 lófõ és csupán 1 jobbágy. (Uo. 152–157.) Március 29-én és 30-án a széken 32 tanúvallomását vették jegyzõkönyvbe a Csiki Márton kisfaludi örökségérõl folyó perben. A 32 tanú közül 2„egyházi nemes”, 7 lófõ, 1 veres darabant, 14 szabad székely és 8 tanúnál (ebbõl 2 özvegy és 6 öreg 60 évenfelüli) nem jelzik a rendi hovatartozást. (Uo. 149–152.) A Basta-féle összeírásokban az arányok ugyan nemannyira kedvezõek a szabad székelyek javára, de akkor is jellemzõ, hogy az összeírt 9460 székelybõl 5636(az összeírtak csaknem 60 százaléka) volt szabad székely. (SzOkl. V. 177–321; Székely felkelés. 161.)25 Báthory Zsigmond Déván 1601. december 31-én kiállított szabadságlevelei közül eddig ismert a különMarosszék, valamint a külön Csikszék és Gyergyó meg Kászon fiúszékek számára kiadottak. Mind a kétszabadságlevél tartalmában, sõt szövegében is azonos (SzOkl. IV. 150–154; V. 168–171.)15