Székely Oklevéltár 4. - MEK

tá”, vagy „Petki János idejebeli”). Mind a puskás gyalogok, mind a szabadosok rovataibafelvett nevek után jelentõs arányban szerepelnek a szegénység miatt elbujdosottak.Ezen utóbbiak arányára jellemzõ például a sepsiszéki Köpec: innen a 13 puskásgyalogból 8 bujdosott el szegénység miatt és 26 szabados az összeírt 29-bõl. A mindenrendû és rangú jobbágyokat, zselléreket és szolgákat is településenként közös rovatbaírták, ám a nevek után jelezték, ha ezek pedig õs-, adományozott, fejekötött, konfiskált,konfiskálás elõtti vagy utáni és jövevény jobbágyok. A jobbágyok rovatában anevek után rendszerint jelezték a jobbágytartó birtokos nevét is. Érdekes, hogy asepsiszéki Baróton jelentõs a fejedelmi jobbágyok száma, noha a réteg az 1599. évvégi és 1600. év eleji felszabaduláskor megszûnt. Illyefalván, Sepsiszentgyörgyön,Kézdivásárhelyen és Berecken a „városi rend” rovatába írták a lakosság zömét. Azorbaiszéki Páván külön rovatba (solymárok) írták a 11 solymár nevét, mint ahogyanAlsó- és Felsõ-Torján a szabados családfõk összeírása után megjegyezték, hogy minda kénkõbányában teljesítenek szolgálatot.Sepsi-, Kézdi-, és Orbaiszék összeírása rögzíti a három székre jellemzõ legfontosabbsajátosságot, hogy a hadi szolgálatot teljesítõ rétegek, de kiváltképpen adarabantok és szabadosok soraiban fenyegetõ méreteket öltött az elszegényedés ésennél fogva az elbujdosás aránya. Marosszékre is csaknem 250 családfõ költözött átHáromszékrõl és szegõdött a „székely zsellérek” közé.Csik-, Gyergyó- és Kászonszék összeírása sem nélkülözi a sajátosság vonásait.Szembeötlõ, hogy a többi szék összeírásával szemben itt minden település összeírásánakelején feljegyzik az illetõ helység családfõirõl eskü alatt tanúságot tevõk nevét. Atelepülés nagyságától függõen ezek száma változó, de mindenképpen közöttük van afalusbíró és képviselteti magát csaknem minden réteg: lófõk, darabantok, szabadosok,sõt jobbágyok is. Külön-külön rovatban szerepelnek nemcsak a hadi szolgálatot teljesítõrendek, hanem az õsjobbágyok, a konfiskált és a fejekötött jobbágyok, a zsellérekés a külsõ szolgák.Külön szót kell ejteni az 1614. évi lustrához csatolt összeírásról, amely a szellérnekvagy szolgának szegõdött udvarhelyszéki nincstelen lófõ, darabant és szabad székelycsaládfõket és özvegyeket veszi számba. A falvanként összeállított regestum magábanfoglalja ezen családfõk neveit és mindenütt a jobbágy-, zsellér- vagy szolgatartó nevénekkíséretében.Az 1614. évi összeírás szerkezetében tapasztalható székenkénti eltérések utalnak ahelyi sajátosságokat tükrözõ különbségekre és egyben óvatosságra intenek az õsszékelységrevonatkozó általánosításokkal szemben. Ám mindez nem szoríthatja háttérbea katonáskodó rétegek és a feudális függõségben élõ lakosság egyre növekvõ elkülönülését.A gyergyószéki fõnépek, lófõk, darabantok és szabadosok összeírását 1616-bantelepülésenként állították össze, jelezve a rendi hovatartozást vagy azt, hogy ezek közülki jutott jobbágy, zsellér vagy szolga állapotába és kihez.Egészen sajátos azon valószínûleg ugyancsak 1616-ban készült összeírás, amely acsik-, gyergyó- és kászonszéki jobbágysorba jutott lófõk és gyalogok, illetve szabadszékely örökségek jegyzékét adja falvanként, s ezeken belül a hadi kötelezettségetteljesítõ rendek szerint. Külön jegyzékbe vették fel azon szabad székely családfõk neveit(megint csak falvanként), akikhez a nemesek mint jobbágyikhoz tartják jussukat.Az 1619. évi összeírás szerkezete minden eddigitõl eltérõ. Az eddig azonosított háromjegyzék Kézdi-, Csik-, Gyergyó és Kászonszék családfõinek adóösszeírását foglaljamagában a székek s ezen belül a települések rendjében. A települések elején áll azeskü alatt bevallók névsora, állatállományuk felsorolásával. Ezt követi a nemesek rova-27