Székely Oklevéltár 4. - MEK

köntösben öltözzék és úgy álljon elő, mikor hadra kévántatik, erre minden szabados hadnagynak és tizedesnekaz őalatta valójára gondja legyen, közel való napot praefigálván nekik és az üdő alatt kétszer ismegmustrálván őket, hogy inkább készen legyenek, és annak utánna is gyakor mustrákkal serkenteni ésoktatni az készenlételhez” (EOE. V. 400; Bocskai; Levelek, 183).Erre annál inkább szükség volt, mert a hadviselésre kész székelyek száma állandóan fogyatkozott. Aszéki kapitányok, a királybírák és nemesek mind több szabad székelyt tettek jobbágyukká és vonták ki ahadviselés kötelezettsége alól. „A mi zászlóink – írta Bocskai 1606. november 13-án Petki Jánoshoz címzettlevelében –, némely székben hat, kiben több, kiben kevesebb, üresen állanak” (Erdélyi Történelmi Adatok –a továbbiakban: ETA – IV. kötete. Kolozsvár 1862. 446; Bocskai; Levelek, 241). De még ennek előtte is, 1606.július 20-án szigorúan meghagyta Petkinek, hogy a székelyek jobbágyosodásának/jobbágyításának gátatvessen, ne engedje, hogy valaki is a szabad székelyek közül „magát jobbágyságra adja pedig valaki valamiszín alatt jobbágyáva tegye” (ETA. IV. 342; Bocskai; Levelek, 232). Szamosújvárról Nagy Albert küldtePetkihez, hogy a ngyezer gyalogosból és lovasból álló hadat hozzá kivigye. Parancsa szerint az indulásraelőkészített négyezer székely nevét „regestrumban mind kapitányoknak, hadnagyoknak és mind az egészseregnek […] felírván”, de úgy, hogy közöttük „szolgarend, béres, micsoda ne legyen, hanem ki-ki személyesszerént maga legyen jelen”. Bocskai azt is meghagyta Petkinek, hogy az ily módon összeállítottregestrumnak „a mássát kegyelmed minékünk küldje ki” (ETA. IV. 348; Bocskai; Levelek, 233).A fejedelemhez küldendő négyezer székely feletti hadiszemle megtartásáról még részletesebben írtPetkinek a gubernátor Rákoczi Zsigmond 1606. július 6-án. Miután aprólékosan előírja a fejedelmi parancsramegtartandó mustrát és az ennek alkalmával összeállítandó jegyzék rendjét, vagyis a „mustrálásnak azregestrumát”, felkéri a székely generálist, hogy a kész jegyzék másolatát küldje meg neki. Ezt azért, hogy„tudhassuk itt künn is őket megmustráltatni és minden kapitántúl, hadnagytúl, úgy int ott benn alája rendelték,tudhassa előkérni ugyanazon embereket, az kik fel lesznek az regestrumban” írva. FigyelmeztetiPetkit, hogy a „neveknek regestrálására jó szép szerrel” legyen gondja. A levél utóiratából kitűnik, hogy aszékelyek katonai összeírása mindig is szokásos dolog volt. „Hisszük azt – írja Rákóczi Zsigmond –, hogykegyelmednek ez eddig is az székelységnek mustrálásának idején regestrálásokra gondja volt, ha azért azregestrum készen vagyon, az ő felség parancsolatja szerént, kegyelmed mentöl hamarébb küldje kezünkre,hogy ő felségének kezébe juttathassuk.” Ha a regestrum még nincs készen, „siessen minden székelyekrőlelkészíteni és ide küldeni”, vagy végső esetben maga vigye el személyesen azt, amikor a kitűzött napra megkell jelennie a gubernátor előtt. (EOE. V. 424–425.) A mustra megtartására Bocskai Strucz Ferencet küldte kia Székelyföldre. Neki mint fejedelmi biztosnak kellett ellenőriznie az összeírás elkészítését, s lehet hogyéppen maga személyesen írta össze a mustrán megjelent székelyeket (Uo. 316. old. 4. jegyzet).Mindezek után nem férhet kétség hozzá, hogy – a székely társadalomra és főleg a hadi kötelezettségetteljesítő rétegekre nézve a Mihály vajda és Basta utáni oly válságos időkben – ismételten állítottak összefejedelmi parancsra székely katonai összeírást. Ezeket esetenkénmt a fejedelem – mint tette azt Bocskai is –magához kérette. Csak az idők viszonylag kevés székely katonai összeírás maradt ránk, és Bocskai Idejébőleddig egy sem került elő. Nincs kizárva azonban, hogy 1604. március 15-i összeírást Bocskai idejében, azuralkodása alatt tartott katonai szemlék vagy mustrák egyikén fel ne használták volna ellenőrzés céljából. Azsem kizárt, hogy éppen egy ilyen alkalommal fűzték a nevekhez az 1604. évi lusta margójára azt a sokmegjegyzést, amely a hadi szemléről való távolmaradást megörökítette, mert a bejegyzések tagadhatatlanulmás kéztől valók és bizonyára későbbiek.Ezen megjegyzések tükrében világosodik meg számunkra, hogy mennyire igaza volt Bocskainak, amikora különböző székely székekben észlelt megüresedett zászlók jelentős számáról írt. Példának okáért azudvarhelyszéki 15 nemesből 11 hiányzott a hadiszemléről. A feljegyzett 469 lófő (primipili) közül 267 maradttávol, illetve 18 maga helyett küldte öccsét (egyikét ezeknek rossz hadi szerszámmal), 38 a fiát (ezekbőlrossz felszereléssel hetet), 49 a szolgáját (hatot belőlük rossz hadi szerszámmal), 18-an gyalog jelentek meg,10-en „had űző” szolgálatot teljesítve maradtak otthon. De volt a távolmaradottak között olyan, aki meghalt,elszökött, beteg, béna, világtalan, agg, nyomorú , sánta stb. volt. Több településről hiányoztak a hadiszemlérőlaz összes lófők, mint például Székelyudvarhelyről a 13, Szentegyházasonláhfaluból a 4, Sükőből a 9.lófő. A távolmaradott lófők aránya Udvarhelyszéken felülmúlta a hadkötelesek felét, persze ha azokat isközéjük számítjuk, akik maguk helyett mást küldtek a mustrára. A gyalogok jegyzéke még ennél is szomorúbbképet festett.Az 1604. évi lustrán a nevek után található későbbi megjegyzések is bizonyítják azt, amit 1605 őszénmaga Bocskai István tapasztalt a hozzája küldött székely had láttán, azt ugyanis, hogy a székely had jelentősrésze „szolgarend, béres, micsoda”, harcra képtelen, hadi szerszámokkal és lóval rosszul ellátott emberbőlállott.Az 1604. évi székely katonai összeírást, pontosabban annak Udvarhelyszékre vonatkozó részét SándorImre – mint írja – „az Erdélyi Nemzeti Múzeum kézirattárában” őrzött 1727. augusztus 4-én Tolnai János általaz erdélyi kormányzó Kornis Zsigmond rendeletére készített másolata alapján kiadta Udvarhelyszéki lustra1604-ből címmel a Genedlogiai Füzetek X(1912) évfolyama 9–14, 45–51 és 69–74. oldalain. A Tolnai-féle191