Székely Oklevéltár 4. - MEK

Jegyzetek1 Jeleztük már, hogy Bethlen Gábor székely politikájának gyökerei Bocskai István és Báthory Gáborkorára nyúlnak vissza. Ha utóbbiak egyéni és közösségi adományokkal, szabadságlevelekkel, valamint azerõszakos jobbágyosítás megfékezésével próbálták rendezni a székely kérdést, Bethlen Gábor felismerte,hogy a szabad székelyek jobbágysorba jutása sokkal összetettebb folyamat, távolról sem korlátozható csupánaz erõszakos jobbágyosításra. Egyéni és kollektív adománylevelekkel lehet ugyan szilárdítani a katonaiszolgálatot teljesítõ székelyek helyzetét, de ez a társadalmi létrán való felemelkedést elõsegítõ politika nemoldja meg a katonáskodó közszékelyek lemorzsolódását, márpedig ez fenyegetõ méreteket öltött. A rendkívülikatonai szolgálat Mihály vajda idejében és Giorgio Basta pusztításai kilátástalan állapotokat szültek. Azaddig olyannyira sóvárgott székely szabadság elveszítette vonzóerejét, mert a fejében teljesítendõ hadi szolgálatsokkal nagyobb terheket jelentett a székelység legnépesebb rétegeire nézve, mint a jobbágyi állapot; ajobbágysors vele szemben könnyítést ígért és hozott is. Könnyen adta magát jobbágyságra a szabad székely,mert ha urának hetente egy-két napot dolgozik, „azzal minden egyéb szolgálattól és fizetéstõl” megszabadul– mint írta ezt maga Bethlen Gábor 1622. október 8-án fejedelmi elõterjesztésében a székely kérdést rendeznihivatott Besztercei Országgyûlésre összehívott rendeknek. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a székelyföldijobbágy adót nem fizetett és mindvégig megõrizte szabad költözési jogát, nincs mit csodálkozniazon, hogy a közszékely számára elõnyösebb lett a jobbágyság, mint az egyre súlyosabb terhekkel járó szabadszékely állapot. „Ez az oka – írta a fejedelem a már említett elõterjesztésében –, hogy a zászlók üresek éscsak szegény Bocskai fejedelem idejétõl fogva közel hat ezer székely lött jobbággyá” (SzOkl. IV. 216).Az önkéntes jobbágyosodás folyamatát kellett a visszájára fordítani, ha a fejedelem meg akarta õrizni,sõt erõsíteni az országos had gerincét alkotó székely hadakban szolgáló rétegeket. Ehhez viszont szükségvolt a helyzet minél részletesebb ismeretére, pontosabban a székelyföldi jobbágyság összeírására a jobbágysorbakerült székelyek visszaszerzése céljából. Ezt már Báthory Gábor is látta, s bár folytatta bõkezû adományait,fejedelmi biztosokat rendelt ki a székelyföldi jobbágyok összeírására. Noha az õ idejében készült öszszeírásokbólmindmáig egyet sem ismerünk, hiteles források tanúskodnak róla, hogy összeírások készültekés a hadi szolgálatra kötelezett székelyek visszaállítása kezdetét vette. Báthory Gábor 1608 decemberében és1609 januárjában kelt leveleibõl tudjuk: Ruszkai Kornis Boldizsár fejedelmi tanácsos, székely generális ésHáromszék kapitánya, Forró György pap és a székelyderzsi Petki János fejedelmi tanácsos és Udvarhelyszékkapitánya voltak a Székelyföldre kirendelt biztosok (SzOkl. IV. 182, 184). 1609 októberében kissennyeiSennyei Pongrác és ugyanaz a Petki János „in Siculiam delegati commissarii” összeírták a székelyföldi jobbágyokatés közülük sokat állítottak vissza a hadköteles szabad székelyek sorába. Közben a fejedelem azt iselrendelte, hogy „senki szabad székelyt 500 forint fizetés bírsága alatt jobbágyul ne tehessen” (SzOkl. VI. 27,28).Bethlen Gábort uralkodása kezdetétõl foglalkoztatta a katonai szolgálatot teljesítõ rendek védelme ésmindenekfölött a jobbágysorba jutott székelyek visszaszerzése. Õ viszont az összes székelyföldi családfõkminél átfogóbb összeírásával kezdte. Minden székely székre külön-külön összeíró biztosokat küldött ki.Ezek 1614. február 17-én egyidejûleg láttak hozzá az összeíráshoz. Az általuk összeállított lustrából tudjuk,hogy február 17. és 23. között Fónyodi János fejedelmi familiárus, Vacsárcsi Mátyás és Kászoni Gergely deákelvégezték Csík-Gyergyó-Kászonszék összeírását a Bethlen Gábortól „kapott utasítások szerint”. Kézdi-,Orbai- és Sepsiszéken is február 17-én kezdték el a név szerint meg nem nevezett biztosok az összeírást.Udvarhelyszéken viszont február 18-án láttak hozzá a munkához (lásd az eredeti lustra 75, 179, 407. és 486.lapjait). Mi sem bizonyítja jobban, hogy minden széken más-más biztosok végezték az összeírást, mint az,hogy székenként külön füzetbe, más-más kéz írta össze a családfõket, és székenként is eltért a fejedelmiutasítás értelmezése. A családfõk falvankénti összeírásánál a biztosok más-más szerkezetet követtek. A településekenbelüli szerkezetet nyilván befolyásolták a székenkénti sajátosságok, ám ezek mégsem voltakannyira eltérõek, mint amennyire az összeírásból felületes nézetre kitûnne.Marosszék összeírói a településenkénti szerkezet jól elhatárolt rovataiba sorolták be a családfõket. A társadalmiszerkezetnek megfelelõen ezek voltak az elõkelõk vagy nemesek, lófõk, gyalogok, szabadosok, valaminta jobbágyok különbözõ jogállású és eredetû rétegei (õsjobbágyok, adományozott, confiscált,confiscálás elõtti és utáni jobbágyok, a frissebben jobbágysorba jutott szabad székelyek), a zsellérek kételkülönült rétege (a vármegyei területrõl a Székelyföldre települtek – inquilini comitatenses, és az egyikszékelyföldi településrõl a másikba átköltözöttek – inquilini siculicales) és végül a szolgák. Persze azinquilini comitatenses fogalma nem jelentette mindig csak a vármegyékbõl beköltözött zselléreket. Közéjüksorolták a Szászföldrõl, Fogarasföldrõl, Moldvából, Havaselvérõl vagy Magyarországból érkezetteket.Marosszék összeírói a frissen jobbágysorba kerültek – iobagiones subiugati – nevei után egyenként részletesfelvilágosítást fûztek a jobbágyosítás/jobbágyosodás okáról, körülményeirõl és idejérõl, feljegyezvén egybenannak is a nevét, akinek jobbágyai lettek. A rétegenként világosan elhatárolt külön rovatokba a neveketsorszámozva írták össze, a nevek után pedig legtöbbször településként, ritkábban oldalanként jegyezték le arétegenkénti összegezést.202