Székely Oklevéltár 4. - MEK

kötet egyötödét sem.) A jegyzetekben ismételten jeleztük, hogy az eredeti kéziratokbetûhû átírását vettük zsinórmértékül és ez tette, a többi között, szükségessé a márkiadott összeírások vagy összeírás-töredékek újraközlését.Azt is szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az eddig ismert négy XVI. századiösszeírás-töredékbõl csak kettõt közlünk újra kötetünkben, mégpedig azt a kettõt,amelynek eredeti kéziratát sikerült azonosítani és kiadásunkhoz felhasználni. A másikkét jegyzék, vagyis az 1567. évi Maros-, Udvarhely-, Csík-, Gyergyó-, Kászon-, Kézdi-,Sepsi- és Orbaiszék 25 dénáros adóösszeírását 55 és az 1569. év körüli Csík-, GyergyóésKászonszék fõnépeirõl és lófõkrõl 56 azért nem vettük fel a kötetbe, mert sajnálatunkramindeddig nem sikerült fellelni eredeti kéziratukat és szövegközlési elvünknekmegfelelõen késõbbi, XVIII. század végi vagy XIX. század eleji másolatot nem vehettünkigénybe. Abban a reményben, hogy a további kutatás sikerrel jár, ezen összeírástöredékekújraközlését a következõ kötetekhez csatolt esetleges kiegészítések, pótlásokrészére hagytuk.Sok mondanivalónk volna az összeírásokban található nevek utáni feljegyzésekrõl.Ám ezek zömükben megtalálják kellõ helyüket a kötethez csatolt Tárgymutatóban.Vannak olyan feljegyzések is, amelyek régebbi korok emlékét õrzik vagy a székelyekszámára nevezetesebb eseményekhez kapcsolódnak, illetve olyan szokást, rendtartástidéznek, amelyek kizárólagos sajátosságai a székely történelemnek. Példa gyanántálljon itt közülük néhány.Szokás volt a székelyeknél a hadrakelést jelzõ lármafák meggyújtása, a véres kardvagy véres nyárs hordozása faluról falura. Ez utóbbit támasztja alá az 1575. évi jegyzékbena marosszéki Bedérõl való Balog Márton a neve után fûzött feljegyzés, melyszerint „önmaga véres nyársat hordozott széllyel, azzal támasztotta az népet Bekesmellé”.Már utaltunk rá, hogy Mátyás király 1473. évi parancsára kezdték írásba foglalni aszékely katonáskodó rendeket, külön jegyzékbe a lófõket és megint külön a gyalogokat.Még csaknem másfél századra rá is élt a székely tudatban ennek emléke. Bizonyítékrá az 1614. évi összeírásban a marosszéki Vece faluban Petõ György lófõ neveután található bejegyzés, mely szerint a Petõ család „Mátyás király idejébõl fogvánvaló lófõ”.Találunk továbbá utalásokat a XVII. század eleji összeírásokban Bekes Gáspár hadáraa Báthory Istvánnal 1575-ben vívott kerelõszentpáli csatában, Báthory István lengyelkirály hadaiban szolgáló székelyekre, a különbözõ hadjáratokra és csatákra,amelyekben a székely hadak részt vettek (lippai expeditio, modvai és havaselvi hadjáratok,a Brassó melletti két ütközet 1603-ban és 1611-ben st.b.), a fejedelmek adtaszékely szabadság- és adománylevelekre. A megjegyzések sorában külön helyet foglalnakel a fejedelmi székely politika egyes mozzanataira, az országgyûlési és kiváltképpenaz 1602. évi medgyesi országgyûlés határozataira, mint a hadiszolgálatra valóvisszaállítás elfogadott idõpontjára való utalások.*Kutatásaiban, a kiadvány elõkészítésében és a kötet kiadásában a szerzõ az ErdélyiMúzeum Egyesület Elnöksége, nevezetesen Jakó Zsigmond, Benkõ Samu és Kiss András;a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete s név szerint GlatzFerenc és Pók Attila; az ELTE Bölcsészettudományi Kara Román Tanszéke részérõl55 SzOkl. II. 216–224.56 SzOkl. II. 269–277.29