A szkítáktól a székelyekig és magyarokig - Levente Vezér honlapja

nak (χoυνoι oι εν τη Eυρωπη) nevezi, amivel közvetve ázsiai hunokról isbeszámol.Márpedig ázsiai hunok csakis az eftalitákat, fehér hunokat jelenthetik.A korabeli nyugati köztudatban a Káspi-tótól északkeletre egyébként sem létezettsemmiféle Ázsia, azaz semmiféle olyan terület, amely ismert szárazföldiösszeköttetésben állt volna a klasszikusan Ázsiának tekintett földrajziegységgel! Egy európai író azid®tájt ha távoli Ázsiáról írt, az alatt mindigcsakis a Káspi-tó déli oldalán megközelíthet® területet értett. Más esetbennem írt Ázsiáról, legfeljebb ismeretlen földr®l. De az soha nem viselhetteaz Ázsia címkét, majd csak a középkortól kezdve.Marcianus Periplusa tudósítása tehát teljesen egyértelmen már a VI.századi terminológia értelmében vett ázsiai eftalita hunokat feltételez aII. században. (Ezek területe viszont abban az id®ben éppen a Párthus Birodalomterületére esik.) Teljes összhangban a nisibisi díszoszlop Kr.u. 305-b®l származó feliratával, amely magának a Párthus Birodalomnak Kr.e.III.századi alapítását az uralkodóház régi hagyománya alapján is az euthalitákhozköti! Tehát egyáltalán nem önmagában álló Tiridates oszlopánakazon adata, amely a hunokat a legkorábbi id®t®l kezdve a klasszikus szkítaszarmatanépek közé helyezi. S®t az imént idézett adatokat (Ptolemaiosz,Marcianus Periplusa, Tyrosi Marinos és Dionysius Periegetes) nemigen magyarázhatjukmásképpen, mint Iordanes Kr.u. 551-es közlésével: A hunugurokarról ismeretesek, hogy t®lük származik a prémkereskedés, amely prémekállatait e vitéz férak vadászgatják. Mondják, hogy ezek els® tartózkodási helyeSzkítiában a Mäotis-tó mellett volt, a második Mysiában, Thraciában ésDaciában, harmadik a Pontus- (Fekete-)tenger fölött, majd ismét Szkítiában.(Iordanes: De origine actibusque Getarum (Getica) V. 37.)S®t maga Ptolemaiosz tudósítása sem vonatkozhat kizárólag csak aKr.u. II. századra, hiszen a szóbanforgó hunok a roxolánok és bastarnákközött vannak említve, s mindkét nép már kb. Kr.e. 150 óta ugyanott él.Egyértelmen kizárható, hogy e hunok kés®bb robbantak volna be e két népközé úgy, hogy mindkét nép eredeti lakhelyén maradjon! Ptolemaiosz idézetttudósítása is csak úgy tartható, ha vele együtt Iordanes régebbi forrásokrahivatkozott közlését is komolyan vesszük.Mindezek ismeretében az is er®sen valószínsíthet®, hogy Darius Hystaspesperszepoliszi feliratán szerepl® transzkaukáziai hunae nép (Kr.e. 510)ugyanezen fajta hunokra vonatkozik, s®t a Kr.e. XIII. századi II. Ramszeszfáraó feliratán szerepl® unna népnév is (Szász Béla: A húnok története,Attila nagykirály, Bartha Miklós Társaság, Budapest, 1943. Új kiadás: Sza-16