A szkítáktól a székelyekig és magyarokig - Levente Vezér honlapja

ia, Gutrata, Armenia, Cappadocia, Sapardia, Hunae. Hérodotosz pedigegy emberölt®n belül ugyanezen területr®l a következ® felsorolást adja: Aperzsák a déli, ún. Vörös-tengernél laknak. Tõlük északra laknak a médek,a médek fölött a szapeirok, a szapeirok fölött a kolkhisziak ... (HistoriarumIV. 37.). Hérodotosz említ egy Mazar (!) nev méd fért is, aki hadvezérevolt Cyrus perzsa királynak (Historiarum I. 156-157.).Kr.e. 400 körül Xenophon Erzerum környékén makarokat (ill. makronokat)és szkítákat említ (Xenophon: Anabasis, IV. cap. 8. The PersienExpedition, Harmondsworth, 1961.).A Kr. u. I. században Plinius római író Bajburt környékén machoronnépet, Transzkaukáziában pedig saspeir népet említ.Ezek fényében az se igen lehet véletlen, hogy a VI. században a Kaukázusbana szaber nev unn nép egy nyugati törzsének egyik királya Muagyervolt (Teofanész ill. Menandrosz). (Pláne, ha a szabirok kaukázusi jelenlétea IV-V. századokból már folyamatosan adatolható! Ezzel kapcsolatban lásdaz 5. szakaszt.)Ugyanezen térségben a VIII. század els® felében több koraközépkori arabforrás szerint a terület egykori urának leszármazottja, Upas ibn Madarfolytat népével felkelést az arab uralom ellen, aki 739-ben a várát ostromlóarab túler® el®l észak felé, a kazárok királyához menekül. (Baladhuri:Futuh al-Buldan, ed. M. J. Goeje, Leiden, 1866. ill. Bal'ami krónikája, azOrosz Akadémia kiadása, 1844. ill. Ibn-al-Athir krónika, Kairó, 1921.)Mind az arab, mind a szláv források pedig éppen ez id®t®l kezdve említenekszavárdokat, majd madzsgarokat a Meotiszban (Padányi Viktor: Dentu-Magyaria, Veszprém, 1989. 279. és 324. old. ill. Vernadsky, G.: AncientRussia, Yale, 1944.). S az se igazán lehet véletlen, hogy kétszáz évvel kés®bba bizánci udvarban maguk a magyar nép követei említik, hogy népük régebbineve szabar (Constantinos Porphyrogenetos: De administrando imperio, 38.fejezet). A Csíki Székely Krónika pedig 888-ból Zapor Magor nemzetségetemleget.S még egyszer nyomatékosítani kívánjuk, hogy a szabar, szabir népneka jelenkor hivatalos történészei által megrajzolt IV. és V. századi szibériailakhelye a korabeli kútf®k által alá nem támasztható, s®t általuk kétségkívülkizárható (lásd az 5. szakaszt), míg transzkaukáziai jelenlétük folyamatosanadatolható Eannatum laga²i király feliratától kezdve StephanusByzantinus Kr. u. 400 körüli tudósításáig! E legutóbbi tudósítás direktmódon is azonosítja az V. századi szabirokat a kora ókor óta a Kaukázusvidékén folyamatosan jelzett szabarokkal: Σαπειρες εθνoς εν τη µεσoγεια20