A szkítáktól a székelyekig és magyarokig - Levente Vezér honlapja

tus Byzantinus és Chorenei Mózes, lásd kés®bb). Ez persze nem olyan súlyúbizonyíték, mint az el®bbiek, de okvetlenül a délkaukázusi eredet mellett szól.Tehát nyugodt szívvel elvethetjük a magyarok és a manysik-chantik közöseredetének fantazmagóriáját. Még akkor is, ha mindnyájunk szíve feldobog,mid®n vogul népviseletbe öltözött embereket látunk. Ezt ugyanis tökéletesenmegmagyarázza Hérodotosz azon tudósítása, miszerint az erd®lakó népekátvették a velük szomszédos szkíták öltözetét. Tekintettel a köztük tátongó(Kr. e. 500 körüli) roppant kulturális szakadékra, bizton mondhatjuk, hogynemcsak az öltözetüket vették át, hanem mindent, amit egyáltalán képesekvoltak átvenni (a szókincs és a nyelvtan egyes elemeit is beleértve).A ló szkíta nevét például biztosan jól megtanulták, ugyanakkor a lótartásthosszú századokon keresztül képtelenek voltak a szkítáktól átvenni s lovatcsak a XIX. században kezdtek úgy-ahogy tartani (gróf Zichy István: Miótalovas nép a magyar? Magyar nyelv 27 (1931) 14-18. Zichy gróf ezen adatátmeger®síti azon tény is, miszerint a lótartáshoz elengedhetetlen kovácsmesterségill. vasmegmunkálás az obi-ugorok el®tt ismeretlen volt egy VI. századibizánci forrás, s®t Nagy Péter cár egy ukáza szerint is!). Ez annál is inkábbérdekes, mert a magyarság viszont nemcsakhogy kora id®kt®l fogva híres voltlótartásáról, hanem az Aral-tó déli partján él® karakalpakok hagyománya szerinta legtöbb lótartással kapcsolatos dolgot ®k éppen a magyaroktól vettékát (Ger® János: Évezredek üzenete, Budapest, 1994.). Tehát a magyarokmár a kora id®kben is inkább átadták, mintsem átvették a lovaskultúrát. Azpedig ma már egyenesen közhelyszámba megy, hogy a honfoglaló magyarságkovács- és ötvösipara magasan kirítt a kor európai átlagából.A karakalpakok tradícióját Matsumoto professzor már említett kromoszóma-vizsgálataiis meger®sítik. A karakalpakok ugyanis azt tanítják, hogya magyarok, ujgurok és karakalpakok valamikor egy törzsszövetséget képeztek(az ujgur hagyomány is tanítja a közös ujgur-magyar eredetet). A génvizsgálateredményei pedig kétségtelenné teszik a magyarok és ujgurok valamikorietnikai köt®dését.Mindezzel persze nem akarjuk azt állítani, hogy a magyarság Hszincsiangvidékér®l származna. S®t a jelek egy fordított irányú vándorlás tényét valószínsítik.Ugyanis Matsumoto professzor vizsgálataiban a kárpát-medenceivelrokon génmarkercentrumoknak csupán egyike az ujgur-jogur vidék. A másikcentrum a Közel-Keleten van. A Discover c. tudományos folyóirat 1994.áprilisi számának Hszincsiangi múmiák cím dolgozatában pedig a következ®kállnak: Ennek a közép-ázsiai tartománynak kemény hegyeiben a régészekkiástak több mint száz holttestet, melyek 4000 évnél régebbiek, csodálatosan4