A szkítáktól a székelyekig és magyarokig - Levente Vezér honlapja

a gries-indások éltek, hanem részben kikerülték ®ket, s nyilván azért, mertazok srn lakott területek voltak. Eszerint a X. századi Magyarországona magyar helyneveket mutató területeket két nép népesítette be: Árpád magyarjaiés a gries-indás kései avarok. Persze ebb®l az is következik, hogy agries-indásoknak magyarul kellett beszélniük, hiszen egyébként hogyan adhattakvolna szállásaiknak magyar neveket! Téves tehát korábbi történészeinknekaz a véleménye (mert valóban csak vélemény volt, semmiféle adatnem bizonyította!), hogy amennyiben avar maradékok éltek volna a honfoglaláskor,azok már elszlávosodtak volna. Az avarok lakta területeken elég ritkánakadunk egy-egy szláv helynévre, a helynevek dönt® többsége magyar!A 670-ben bejött kés® avarok, azaz onogurok nyelve nagyrészt már magyarkellett hogy legyen. E feltevés mellett egy sereg más érv is szól. Láttuk már,hogy a külföld minket nem magyaroknak nevez, hanem az onogur népnévb®lképzett kifejezésekkel illet (ungar, hongrois, ungur, venger stb.); azt is tudjuk,hogy 670-ben onogur törzsek telepedtek Pannóniába, egyid®ben a dunaiBolgárország megalapításával. Hogy az onogurok népe már magyar lehetett,bizonyítja temet®ink embertani anyaga is: a mai magyar nép jórészt a késeiavarok leszármazottja! (László Gyula: Emlékezzünk régiekr®l . . . KépesTörténelem, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1979.)Ha valaki és ezt már mi mondjuk azon egyetlen szóbajöhet® kifogásttámasztaná a fenti elmélettel szemben, miszerint a leletek alapján a griesindásokés Árpád honfoglalói nem pontosan ugyanúgy öltözködtek vagy temetkeztek,az vegye gyelembe, hogy például a székelyek már a IX. századbanÁrpád magyarjaival megegyez® nyelvet beszéltek, de tömbben élvén még a XX. században is a többi magyartól elüt® viseletük, zenéjük, szokásaikvannak. Persze mind a székelyek, mind a magyarok néprajza ugyanazonközép-ázsiai eredetre mutat, de a délkelet-káspi árnyalatok különböz®sége aKárpát-medencében is megmutatkozik.Láthatjuk tehát, mily nagyszámú érv szól az avar-magyar folytonosságmellett. Ellene ugyanakkor soha senki semmilyen épkézláb érvet nem tudottfelhozni pusztán vogul gyököket. Ámde ezek ellenérveit is tökéletesensemmivé teszi a korábbi érveink által kirajzolódó szkíta-eftalita-kazár nyelvifolyamatosság, s®t annak csak számbavehet® lehet®sége is. Az avar-magyarkontinuitást a továbbiakban tényként kell kezelnünk.(Szégyen-gyalázat, hogy ebben az évben (2000) a millenniumot ünnepl®kállnak a kozmopolitákkal szemben, holott igaz magyaroknak kellene felállniuka millenaristákkal szemben. Hiszen legalább tizenhárom és fél évszázada ezaz ország a mi országunk: Hungária.)51