NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009 - EPA

Gyöngyös Imre fordítása
Tékozló kellem, miért költöd el
fejed fölül szépséged örökét?
A természet mitsem hagy rád s ha kell
ingyen megkapod tőle kölcsönét.
Akkor szép fösvény, miért verted el
szétosztani kapott bőségedet?
Haszontalan uzsorás, mire fel
herdálsz vagyont, ha nincsen életed?
Mert, hogyha csak magaddal üzletelsz,
önmagad édes magadat csalod;
ha természeted elszólít s felelsz,
hagysz-e magadról jó bizonylatot?
Nem-használt bájod sírod titka csak;
használva osztod hagyatékodat.
Gy.I. megjegyzése:
Ebben a szonettben Shakespeare nyelvét egy kicsit
közelebb érzem kora köznyelvéhez és ezért döntöttem
úgy, hogy egy-két kifejezés csaknem megközelítse a
szlenget, de mindenesetre a mai henyébb köznyelvet
szeretném felidézni. Például: „...miért verted el...”,
„...magaddal üzletelsz,”, „...mire fel...”
Szabó Lőrincében a négy meghosszabbított sor nem is
annyira zavar, mint inkább a természetellenes
átdobások: „zsugori a...” és a ráütő rím: „..ekkora...”!
Trilussa (alias Carlo Alberto Salustri, 1871-1950)
ER SOMARO E EL LEONE
Un Somaro diceva: - Anticamente,
quanno nun c'era la democrazzia,
la classe nostra nun valeva gnente.
Mi' nonno, infatti, per avé raggione
se coprì co' la pelle d'un Leone
e fu trattato rispettosamente.
6.) Folytatjuk
Gyöngyös Imre
- Wellington (Új-Zéland)-
többé már védőpajzsnak sem szolgál.
Sajnos befolyásom ma már nincsen,
olykor óvatosságból a testem
egy szamár bőrébe kell, hogy rejtsem!
Római dialektusból fordította © B. Tamás-Tarr Melinda
Pesti Orsolya (1991) — Gödöllő
ÉRINTÉSEK I.
halk zajok fülem
mellett reppennek
halvány árnyak mik
rosszat sejtetnek
s riadt pillantások
vetődnek rám
játszom szerepem
tétova cselekvést
mintha nem látnám
agyamban él
a kitörő vulkán
szívembe nem fér
PRÓZA
Bodosi György (1925) ― Pécsely
MÚZEUMI BESZÉLGETÉSEK
Megbolygatásuk óta első ízben az
orvoslakás verandáján szólaltak
meg ősi tárgyaim. Fel is jegyeztem
néhányuk történetét.
Méltóbb helyükre kerültek már az
elnéptelenedő falu iskolájának egyik üressé vált
termébe. Sokukat üveges szekrényben tudtam
elhelyezni. Többnyire egyedül őgyelegtem közöttük,
hiszen érdeklődő látogató alig kereste fel ezt a kis
gyűjteményt. Abban a csöndben, amelyet közöttük
töltöttem módomban volt kihallgatni néhányuk
megszólalását. Néhányuk beszédét lejegyeztem.
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009
107
- So' cambiati li tempi, amico caro:
- fece el Leone - ormai la pelle mia
nun serve più nemmeno da riparo.
Oggi, purtroppo, ho perso l'infruenza,
e ogni tanto so' io che pe' prudenza
me copro co' la pelle de somaro!
Szerencsénk van, hogy itt is egymás közelébe
kerültünk – kotyogta a közös agyagból gyúrt madár az
ősanyának. Igaz, abban a gödörben, ahol ez a minket
üvegen túl figyelő fickó megtalált, abban a közös
gödörben is együtt voltunk. Ott kellett bujkálnunk,
folytatta méltatlankodva az asszony. Noha oly sok
évezreden át tisztelet övezett bennünket.
Én a nagyon nagy madár, és te az igen kicsiny
asszonyka, hoztunk létre mindent, ami csak van a
A SZAMÁR ÉS AZ OROSZLÁN
világon. Az ég és a Föld egyesülése által. Nem csak az
embert, de még előbb az állatfajok és a növényfélék
Egy Szamár imígy szólt: – Hajdanában,
a demokrácia hiányában
a magunk fajtája semmit sem ért.
Ezért nagyapám az igazáért
egy Oroszlán bőrébe rejtezett
és így őt övezte a tisztelet.
sokaságát. De minden egyebet is, ezernyi dolgot,
tárgyakat, meg még a jeleket, a betűket, a
gondolatokat, egyszóval mindent. A táncot és a zenét
is.
Emlékszel – folytatta valamelyikük –, azokra a nagy
ünnepségekre, amelyeket minden holdtölte idején
tiszteletünkre, ezek a völgylakók rendeztek? – Már
Változtak az idők, barátocskám:
– szólt az Oroszlán – a bőröm biz’ ám
hogyne emlékeznék. Igaz, ugyan, csak ti, a férfiak, a
madártollakba öltözött férfiak táncolhattatok. Mi
asszonyok csak egy csapatba verődve nézegethettünk
Ősök