NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009 - EPA

Az olasz sajtó* Rózsa Flores Eduardo halála
alkalmából a kalandor, legkíméletlenebb terrorista
Marcos-barátról, a titkok harcosáról számol
be felvillantva élete fontosabb eseményeit.
Amint sikerül időt szakítanom, lefordítom a
cikket vagy összefoglalót írok a ma reggel
megjelent teljes oldalnyi, lepedő nagyságú,
főoldalon megjelent írásról.
Terrorista bandának, zsoldosnak, szélsőjobboldali
fasisztáknak nevezik a bolíviai politikusok azokat az
állítólagos merénylőket, akiket kommandósok lőttek le
Santa Cruz városban. A három halott közül kettő
magyar, és egy magyar van az elfogottak közt is. A
hatóságok szerint mások mellett az elnök életére törtek
volna. (Forrás: MR./Ld. Segít az Interpol...)
Az Interpol felajánlotta segítségét a bolíviai hatóságoknak
az elnök elleni állítólagos összeesküvés kivizsgálásában.
Bolívia azután fordult a nemzetközi nyomozó szervezethez,
hogy csütörtökön egy rajtaütésben lelőttek három embert, és
elfogtak két másikat. Az egyik lelőtt férfi vélhetően a
Bolíviában született magyar származású Eduardo Rózsa-Flores
volt, és több tudósítás megemlíti, hogy szeparatistaként a délszláv
háborúban is harcolt. Egy másik áldozat romániai
születésű magyar volt, bár még ezt sem erősítették meg. Az
elfogottak közül az egyiknek magyar útlevele van. A bolíviai
hatóságok azt állítják, a csoport több merényletre készült
állami tisztségviselők ellen. Az ország ellenzéki vezetője
azonban az igazság kiderítését kéri az Interpoltól, mert
szerinte Evo Morales államfő csak az állami erőszak
igazolására használja az akciót. (MR)
Családja kérésére eltemették Santa Cruzban a Bolíviában
lelőtt magyar származású Rózsa-Flores Eduardót. (MR)
Balázs Péter magyar külügyminiszter kételyeinek adott
hangot a Morales elleni «nemzetközi összeesküvésről» szóló
bolíviai elmélet kapcsán. Közölte, hogy a magyar szervek még
mindig nem kaptak elegendő információt a bolíviai
hatóságoktól. Magyarország most már követeli a tájékoztatást
- fűzte hozzá a külügyminiszter. Ugyanakkor az írek által
szorgalmazott nemzetközi vizsgálattal kapcsolatban Balázs azt
mondta: nem biztos, hogy ez szolgálja a legjobban az ügyet,
jogalap a kétoldalú fellépéshez van.
Kétségeinek adott hangot egy ír miniszter a Bolíviában lelőtt
ír és magyar állampolgárok megöléséről kiadott hivatalos
verzióval kapcsolatban. A bolíviai hatóságok szerint a csoport
Evo Morales elnök meggyilkolására készült, az ír miniszter
szerint azonban attól még nem terrorista valaki, ha
katonai jellegű ruhát visel. Közben állítólag két korábbi
támadást is beismert az az erdélyi magyar, illetve bolíviaihorvát
férfi, akiket az államfő elleni merénylet előkészítésével
gyanúsítanak Bolíviában. Az ország alelnöke polipszerű
terroristahálózatokról beszél. (A teljes cikk az alábbi oldalon
olvasható: http://www.origo.hu/nagyvilag/20090419-bolivia-
elozetes-letartoztatasba-helyeztek-toaso-elodot-es-mariofardig-astorga.html.
* A olasz nyomtatott sajtóból a QN - Quotidiano.Net/Il Resto
del Carlino... napilapban megjelent cikkről (ld.
http://www.osservatorioletterario.net/assassinioeduardorozsaflores.pdf
) van szó, ugyanis - eddigi ismereteim
szerint - sem interneten, sem a nemzeti televíziókban, sem
másutt nem tettek említést erről az eseményről.
2008. március 1.-i blog-bejegyzése:
Rózsa-Flores Eduardo: Búcsú-féle
Játszunk, egymással.
Vádolunk, és ujjal
mutogatunk egymásra –
persze, lehetőleg név nélkül,
és az illető háta mögött…
Arroganciával és önteltséggel
vádolunk mindenkit,
közben mi vagyunk – mi
tagadás – a legarrogánsabbak
és önteltebbek,
talán az egész kontinensről.
Mindenki más hülye, büdös,
és csúnya… Mi? Ugyan… Mi
vagyunk a legokosabbak,
illatunk: mint a paradicsomi
rét százszorszépeiké…és szépségünk?: az is, páratlan.
Nem a sértődés szól ki belőlem, hanem a fáradtság.
Nem a fullánk fáj, csak unom.
Nem jelentkeztem nemzetmentőnek. Nem kell tőlem
tartania egyetlen kis Napóleonnak sem. Nem irigylem a,
jogosan vagy nem, szerzett kétes népszerűségüket. Drukkolok
mindenkinek, kapja meg hőn-áhított dicsőség koszorúját,
fénylő sebét, aranyló-bíborosan csillogó ostorcsapás okozta
véres árkot a hátán…A magamékat, megszereztem, hordom
őket – mi mást tehetnék – büszkén, de alázattal.
Nem vágytam másra, idestova lassan (lassan, írom) húsz
éve, hanem arra hogy a dolgok, Isten által elrendeltetett
helyükre kerüljenek. Hogy választott és szeretett nemzetem
újra szabad lehessen, és hogy elfoglalhassa méltó helyét a
világ nációinak nagy családjában. Szűnjön meg elgyötört,
mellőzött, lassan halálosan nevetségessé silányult jelene,
hogy kezdődjön el végre dicsőséges múltjában gyökerező
(lehetséges –és hiszek benne) pazar, fénypompás jövője.
Megtettem mi tőlem tellett.
Nem szokásom – nem vagyok született „magyar” –
siránkozni, sem szoktam kiállni dombomra panaszkodni a
négy égtáj felé…Én választottam utamat, fizetek tehát.
Pár évvel ezelőtt, az egyik Budapesti egyetemen tartott
előadásom után, ajándékokat kaptam: egy üveg jobb fajta
pannon bort, és egy pólót. Utóbbira rá volt nyomtatva 32
olyan jelző mellyel korábban engem illetett parlamenti
pártvezértől, neves utcaseprőig. Azóta a lista csak
terebélyesedett. Jelentősen. Néha napján előkerül a már
molyette ruhadarab, gyönyörködöm benne, forgatom, majd
nézem magam a tükörben, és mi tagadás, kétségek is
gyötörnek. Hát tényleg ennyire kellemetlen fickó volnék?
Mindegy. Feladom. Normális körülmények között is, százszor
neki szoktam menni a falnak. Most, ha jól számolok, kétszáz
fölötti a kísérletek száma. Tiszta folt a testem, arcom eltorzult
az ütésektől. Fáj. Bevallom: fáj nagyon.
Miután, egy pillanatra nem voltam, nem vagyok, és nem
lehetek én –mert nem akarok- a fontos: félreállok. Nem
szeretnék, nemhogy nagy kődarab, de kavics sem lenni
senkinek az útján.
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009
151