magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

VI
válik el a népköltészettl, midn a költ mveltsége már
ersen túlemelkedik népe nagy tömegének mveltségén
s költeménj-^eit többé már nem az él szó, a szájrólszájra
való közlés, hanem az írott vagy nyomtatott bet
terjeszti. A mi sköltészetünk emlékei, sajnos, nem maradtak
fenn, de történeti följegyzések s a krónikáinkban
kimutatható monda-foszlányok kétségtelenné teszik, liog\-
seinknek is volt és pedig elég gazdag epikája.
De nemcsak hsi énekek hangzottak seink ajkán, a
magyar dal is korán megzendült. Szent Gellért legendájában
olvassuk, hogy Csanád szent élt püspöke, midn
a szent királyhoz utaztában erdei kanászoknál talált
éjjeli szállásra, «éjféltájban malomzörgést hall s mindjárt
dalolni kezde az asszony, kia malmot húzta vala. A püspök
pedig csudálkozva mondja Walternek : Waltcr, hallod-e
a magyarok dalát?* Mit énekelt az a kézimalmot hajtó
asszony vagy leány, ki tudná megmondani? Talán ár\^aságát,
talán kedvese htlenségét siratta vagy a szerelem
édes epedése zengett dalában? Lehet, hogy a szent férfiakat
az a dal, ha nemcsak melódiáját hallják, hanem
szövegét is értik, nem andahtotta volna úgy el, st talán
Mert az
megbotránkoztak volna a profán virágéneken.
egyház nemcsak a pogány emlékekkel telített hsi énekeknek
volt ellensége, üldözte a szerelmes szívek ártatlan
dalait, az úgynevezett virágénekeket is. S ebben a katholikus
egyházat követte, st puritán szigorával még túl
is haladta a protestantizmus. így nem csoda, hogy a
középkor magyar népének virágénekeibl semmi sem
maradt följegyezve.
Följegyezve nem maradt. De azt nem tudhatjuk, hogy
ma is ösmert népdalaink egy-egy sora, st talán egy-egy
versszaka nem igen régi, talán sok századdal ezeltt született
népdalxmk maradványa-e? Horváth János a magyar
irodalmi népiességrl legi'ijabban írt hatalmas mimkájában
mélyen bevilágít népköltészetünknek eddig meglehets
homályban maradt rejtelmeibe. Különösen az