magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

;
X31
35.
Esik es, nagy sár van a kapuba.
Meglátszik a lopott lónak a nyoma ;
Eregy rózsám, söpörd le a ló nyomát.
Úgyis te rád rakosgatom az árát.
36.
Esküvre kéne menni Szegedre, Szegedre,
Jaj, de békót vertek a két kezemre^, kezemre.
Eskü helyett akasztófára visznek, —ra visznek.
Húsz csikóért.
Hat tinóért engem felkötnek.
Mondd meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak,
Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak :
Ottan harminc helyett hatvant lopok el, hajtok el —
Húsz csikóért,
Hat tinóért mért kötnek engem fel?
Eregy rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát.
Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját
Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom,
Müy jó lélek
Lakik bennök — az istennek megmondom.
37.
Esteledik,
alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik ;
Három bojtár jó bort iszik.
A számadó káromkodik.
Egyik iszik Levelesben,
Második a Cserepesben,
A harmadik a Bügesbe, —
Ejnye, disznó teremtette!