magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

!
Se galopba', se karélj-ba'
Le nem esem róla.
Magyar huszár, magyar huszár
A nyeregbe termett,
Mint a jó földbe a búza
Belegyökeredzett
120.
«Sárga ló, sárga ló, réz a patkó rajta.
Most akartam, rózsám, hozzád menni rajta,
Most akartam, rózsám, veled ismerkedni.
Fújják a trombitát, el kell masírozni.*
Katona vagy, rózsám, de nem j() kedvedbl.
Szolgálod a császárt nagy kénytelen.ségbl,
Megesett már rajtam, mi meg akart esni.
Elment a galambom, ki el akart venni.*
121.
Sírhat az az édes anj'a,
Kinek katona a fia.
Mindig van annak halottja,
Éjjel-nappal sirathatja.
Sirathatja.
Nincsen annak semmi baja,
Kinek katona a fia.
Bár az enyim is az volna.
Többé nem az apja gondja,
Anyja gondja.
122.
Sohasem vétettem
Székes-Fehérvárnak,
Mégis besoroztak
Engem katonának.
Lovasnak állottam,
Bakancsosnak tettek.
Verje meg az isten.
De nagyon rászedtek!