magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

:
63
Azt gondolod, mindig igy lesz.
Hogy szeretm soha sem lesz,
Dehogy nem lesz, de bizony leá/.
Nálad rózsám különb is lesz.
Hideg szél fuj a hegyekrl.
Megbocsáss már mindenekrl
Én galambom ablakába.
De sokat álltam hiába.
Eltörött a kutam géme.
Hol itatok holnap délbe.
Én galambom nyolc szép ökre,
Nem szokott a folyó vizre.
196.
Zöld erdben, zöld mezben
Lakik egy madár.
Kék a szárnya, zöld a lába.
Jaj, be szépen jár!
Várj madár, te én galambom.
Csak egy kissé várj.
Míg az Isten úgy akarja —
Tied leszek már!
197.
Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapum festve,
Oda vártam a rózsámat estve,
Nem gyztem én a babámat várni.
Be kellett a, be kellett a rácsos kapum zárni.
Bezárhatod,
bezárhatod rózsám a kapudat.
Nem lépem át többé házatokat.
Vethetsz belé szegft, majoránnát.
Nem taposom, nem taposom többé le az ágyát.