magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

-
Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek.
Fáj a szive sok szegény legénynek,
Fáj a szive sok szegény legénynek.
Mikor fzik bakancsát szegénynek.
Mikor visznek Lengyelország felé,
Visszanézek magj'ar hazám felé,
De sajnálom apámat, anyámat.
De még jobban a kedves babámat.
126.
Szárnya, szárnya, kaszárnya teteje.
Ott lakik a legények eleje!
Ott lakik az én kedves galambom.
Kiért fáj a szivem olyan nagyon.
Szárnya, szárnya van a madárnak.
Nincsen párja a Frigyes-huszárnak.
Ha bemegy a brassói csárdába.
Kilenc kis lány borula a nyakába.
127.
Százados ur kiadta a parancsot :
öreg bakák tegyék föl a kalapot.
Kalap mellé szabadságos virágot, —
Hadd sírjanak a városi leánj^ok.
Kitöltöttem három évet, hat napot,
Már én többet szalutálni nem fogok.
Szalutáljon az a bundás regruta,
Akinek van harminchat kis hónapja.
128.
Szegény legény feltekint az égre,
Szeretjét bizza az istenre,
Arra bizza, az viseli gondját,
Nem öleli már karcsú derekát.