magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

;
;
ai6
Házam eltt jár
a posta,
Levelemet mégse hozza.
Másnak viszi az újságot,
Nékem a szomorúságot.
Édes anj^ám édes teje.
De keser más kenyere!
Ki nem hiszi, kóstolja meg
A jó Isten ugy áldja meg.,
48.
Pántlikás kalapom,
Fújdogálja a szél
Köszönöm galambom.
Hogy eddig szerettél.
Mig engem szerettél,
Piros cipt viseltél.
De mióta nem szeretsz,
Feketét sem viselhetsz.
Pipi a kendje.
Barna szeretje.
,Uccu édes rózsám.
De illenél hozzám.
Ha az enyém volnál!'
49-
«Nem vagyok a kendé,
Mert kend nyalka legény;
Ha kendet megfogják,
Katonának adják,
Szivem szomoritják.*
50.
Rongyos a házam teteje.
Gólya rászállni nem merne ;
A nagy adó súlya alatt
A gerendám majd rám szakad.
Egzekválni gyün a biró.
Nem nézi, hogy hány a siró ;
Elviszi minden ruhánkat.
Utolsó véka búzánkat.
A szegénynek igy van sorsa.
Nincs, ki könnyebbítsen rajta
Bölcsn kezdi szenvedésit,
Csak a simái éri végit!