magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

I?
Csütörtökön este
Három legény leste,
Hogy a kis lány szoknyáját
Pántlikába szegte.
Tej, túró, tejfel,
Fehér gatya, pendel, —
Azért a kis barna lányért
Majd meghal az
ember.
Cin tányéron, cin tányéron pogácsa,
Fáj a szivem, fáj a szivem magára.
Én rám bizony, én rám bizony ne fájjon,
Ugy sem leszek a magáé a nyáron.
Cin tányéron, cin tányéron pogácsa.
Fáj a szivem, fáj a szivem magára
;
Nem kell nekem, nem kell nekem pogácsa.
Csak az aki, csak az aki csinálta.
Három bokor,
három bokor saláta,
Három kis lány, három kis lány kapálta ;
Nem kell nekem, nem kell nekem saláta,
Csak az aki, csak az aki kapálta.
Magyar népdalok.
43-
44-
45-
Duna partján sétáltam.
Szeretmet ott láttam,
Rózsavizben mosdózott.
Az orcája mosolygott.
Aranyhajú kis leány.
Gyere által a Dunán.
— Mindjárt megyek, angyalom,
A szoknyámat fodrozom.