magyar klasszikusok. [Az elöszót irta gróf Klebelsberg Kuno]

;
;
II
Az én rózsám szemöldöke
Többet ér, mint a hat ökre ;
A hat ökre szántó-vet :
De a rózsám hü szeret.
Az én rózsám szeme, szája,
Többet ér, mint a pajtája
A pajtája fekete gyász:
De a rózsám arany kalász.
24-
25-
Az én rózsám takaros,
Takaros egy kis menyecske,
Mert neki magyaros,
Magyaros a szive, lelke ;
Áldja meg az isten tet.
Az én kedves szeretmet!
Ne nézz, rózsám, ragyogó,
Ragyogó két szép szemeddel.
Mert nem bírok lángoló,
Lángoló nagy szerelmemmel
Bevádollak a birónak.
Hogy te szivgyujtogató vagy!
26.
Azért csillag, hogy ragyogjon,
Azért asszony, hogy megcsaljon
Azért jöttem a világra.
Hogy bolonduljak utána.
Azért erd, hogy zöldéi jen,
Azért vihar, hogy tördeljen ;
Azért sziv, hogy szeressen,
Bánatában megrepedjen.